Rendőrkapitányság

Jasmine egyedül járta az utcákat, és nyugtalanul tekintett fel az égboltra, melyen léghajók köröztek. Kissé kellemetlenül érezte magát így egyedül, mintha teljesen elveszve...persze, tulajdonképpen tényleg nem tudta, hová tart. Idegesen babrálni kezdett az egyik hajtincsével, és szomorúan vette tudomásul, hogy már nem olyan, mint amilyen volt. ~ Azt hiszem, sose szokom meg ezt a színt ~ shajtott fel, és bekanyarodott az egyik utcán.

Hamarosan a rendőrség felé, és csodálattal nézett végig a hatalmas épületen, arcán pedig mosoly futott át. ~ Ha Köztérsaságvárosban születtem volna, apa talán itt dolgozna ~ jutott eszébe.

Szórakozottan sétált körbe-körbe, mivel egylőre nem tudott jubbat elképzelni. ~ Csak tudnám, meddig maradnak itt a léghajók... ~ gondolkodott el, és ismét az ég felé pillantott. Bár tűzidomár volt, még így is feszélyezte a Fekete Nap hatalma. ~ Csak tudnám, mi van otthon ~ tűnődött.

Jasmine meglepetten emelte tekintetét a fiúra, aki beléütközött. Úgy tűnt, nagyon elgondolkodott, azért rohant belé...

- Bocsi, én sem figyeltem előre... - szabadkozott, mikor meglátta, hogy a fiú lehajol összeszedni a papírjait. - Igazán, nem kellett volna összeszedned -mosolyodott el halványan, és átvette az iratokat.

Kissé meghökkent, mikor a másik egyszerűen bemutatkozott neki...már rég nem találkozott ilyen nyílt emberekkel, ráadásul Tariq eleinte elég szűkszavúnak tűnt. ~ Nem is baj...rámfért már egy kis társaság ~ gondolta.

- A nevem Jasmine - mutakozott be, aztán idegesen szája elé kapta a kezét. Ahogy a hajszínét, az új nevét sem tudta igazán megszokni. Brisa...olyan idegennek hangzott még mindig! ~ Amúgy se valószínű, hogy hallott rólam ~ eszmélt rá. - Csak azért néztem a rendőrséget ennyire, mert...mert, tudod, apám rendő volt - jelentette ki.

Jasmine látta, ahogy a fiú arckifejezése megváltozik, és nagyot nyelt. ~ Le fogok bukni...nem kellett volna elmondanom a nevemet ~ gondolta, és egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy elmenekül. De nem, most ezt nem tehette meg. Nyugtalanul körülnézett...nem tehetett semmi gyanúsat. A végén még a Fekete Nap ellenségének hitték volna.

Aztán Tariq gyorsan tovább is lépett, a lány pedig inkább nem válaszolt. Nem akart... ~ Nem elég neki, hogy Jasmine? Lehetnék bármilyen Jasmine... ~ bosszankodott, és kissé vonakodva hallgatta tovább a fiút.

Amint Tariq kimondta a család szót, Jasmine-t megrohanták az emlékképeket...az ő családjáról. Ők teljesen rendesek voltak...az anyja, aki mindig mellette volt, az apja, aki kiszabadította, és a bátyja. Nem sírt, már vissza tudta tartani a könnyeit, de attól még hiányoztak neki. ~ Én akartam eljönni...én akartam új életet kezdeni! ~ szólt magára dacosan.

- Köszönöm a meghívást - válaszolta udvariasan -, úgysem tudok mást csinálni - ~ és pénzem sem maradt sok ~ gondolta kissé keserűen.

Jasmine már éppen megnyugodott volna, mikor azt vette észre, hogy egy szőke, vörösbort kortyolgató férfi fél szemmel rápillant. ~ Mit akar? ~ kérdezte magától, és idegesen ökölbe szorította a kezét. ~ Ugye, nem tudja, hogy én ki vagyok? ~ a pánik egyre jobban eluralkodott rajta, mint mindig, ha idegenek néztek rá...folyton attól rettegett, hogy valaki tudni fogja...

Most azonban nem is tévedett. Szíve majd' megállt egy pillanatra, mikor a férfi a Night nevet suttogta. ~ Tudja... ~ hasította a lányba a felismerés. ~ Tudja, hogy ki vagyok, és ismeri a bátyámat... ~ újra a férfire nézett, és tekintete lesiklott arra a sakktáblára, amin pakolgatott. Hirtelen az egyik bábut, amire N betűt írtak, lelökte.

Jasmine nem tudta, miért, de ettől a mozdulattól rossz érzés szállta meg...valami nem volt rendben, érezte. Már éppen szólni akart Tariqnak, hogy jobb lenne, ha mennének, mikor odakintről zaj hallatszott. A lány az ablak felé fordult, és meglátta a hatalmas repülőgépeket. ~ Az Egyesült Erők! ~ ugrott be neki hirtelen. ~ Itt vannak, hogy megmentsék a várost a Fekete Naptól! ~ ujjongott magában, és összekulcsolta ujjait, úgy, ahogy szurkolni szokott valami miatt. Bár itt, Köztársaság városban a Nap nem sok bajt okozott, legjobb tudomása szerint, de ő sem volt süket...hallotta a jelentéseket a rádióban, Ba Sing Séről...

- Szerinted sikerül nekik? - fordult Tariq felé, de nem kellett megvárnia a fiú válaszát. A szőke férfi mellettük megnyomott egy gombot, mire egy hatalmas fénycsóva tűnt elő, egyenesen a föld alól. ~ Mi a... ~ kérdezte magától a lány, amint meglátta, ahogy elkezdni magához vonzani az Egyesült Erők repülőit. ~ talán...egy portál lenne? ~ Tariqra pillantott.

Már éppen indultak volna kifelé, mikor a szőke feltartóztatta őket. Jasmine egyre biztosabb volt abban, hogy hatalmas hibát követett el azzal, hogy nem Brisaként mutatkozott be, és fél szemmel látta, ahogy Chi blokkoló ruhát viselő alakok veszik őket körbe.

~ csak az idomításomat ne...csak azt ne... ~ rettent meg egyre jobban a lány, és meghökkenten hallgatta a férfi szavait. ~ Akiyama...testvéreink...baj... Night, mibe keveredtél? ~ gondolta, és dacos grimaszt vágott, mikor amaz kijelentette, hogy csak beszélgetni szeretné magával vini őket. ~ Na persze...az elrablóim is ezt mondták ~ ötlött fel benne az emlék, mégis, úgy, hogy tudta, hogy Night is benne van...

- Mit csináljunk, Tariq? - kérdezte a fiútól, és nem merte megkockáztatni, hogy tűzcsóvát idomítson a kezére...azt észrevették volna, és csak akkor volt esélyük, ha egyszere támadnak Tariqkal.

Csakhamar bekísértem Jasmine-t a kávéházba, nem sokkal utánunk egy fura férfi lépett be, dúdolgatni kezdett és egyedül kezdett a saktáblán játszani, furcsa volt. Csak a fehéreket vette elő, azokra pedig betűket írt fel és folyamatosan fel-le pakolgatta őket, hamar elterelődött róla a figyelmem.

-És Jasmine, miért szégyenled az Akiyama nevet? Az apád zseniális ember, a bátyádból is remek nyomozó válik majd idővel.

Ekkor az őrült kimondta Jasmine bátyjának a nevét, és amire észbe kapok már ki akar vezetni minket. Ekkor rájöttem, hogy meg kell mentenem magunkat. De nem most.

-Jasmine, ne támadj... hatan vannak, plusz ez a szőke okostojás. Nincs esélyü..

Az egyik Chi blokkoló egyenesen felénk kezdett rohanni, hogy segít rajtunk, ekkor a többi felé sziklákat kezdek el idomítani és követem a lányt, remélhetőleg Jasmine is így tesz. Ha nem, akkor elkapom a kezét és azon fogva indítom el őt a helyes irányba, nem is látom, hogy a a chi blokkolók, akik valószínűleg megzavarodtak merre mehettek.

- Itt balra! - rántotta meg egyszerre a fiút és a lányt Lina. Bevezette őket egy házba, majd ott egy csapóajtón keresztül egy helységbe bújtak.

- Itt nem találnak ránk, mert én építettem ezt a helyet. A család aki a házban lakik nem is tudja, hogy alattuk bujdosom... - magyarázta a két megszabadítottnak - Egyébként a nevem Lina... Lina Hung Won... Nem vagyok napos... csak muszáj volt elvegyülnöm... és ti kik vagytok? - nézett kiváncsian a két megszeppent arc felé.