Léghajóállomás

Aaron követte Kira tekintetét, majd meglátta a többitől kisebb méretű léghajót. - Tökéletes! -jelentette ki - Nincs vesztegetnivaló időnk! Induljunk - lopakodva elindult a léghajó felé. ~Rendben, szóval Kira egy tolvaj. Jó. Vagyis azt hiszem... A lány lopott már satomobilokat és motorokat, csak elbodogul egy léghajóval is.~ Aaron nagyot sóhajtott és a kezét a homlokára rakta. ~Istenem, mibe keveredtem...~
Csendben felsettenkedtek a lánnyal a léghajóra, szerencsére egy őr sem állt előtte. ~Lehet, hogy mind a börtönbe ment?~ Ez Kirának és neki jól jött. Karinnak és Zimának már kevésbé fog. Miután felmentek a járműra, Aaron a biztonság kedvéért befagyasztotta a zárat.
- Így véletlenül se fog senki sem utánunk jönni! - mosolygott a lányra, majd hirtelen lehervadt a vigyor a képéről.

Aaront elöntötte az adrenalin, mikor a két őr rátámadt. Félreugrott, el a tűzgolyók elől, közben nekik dobott egy széket, igaz, mellé ment, de legalább részben elterelte a katonák figyelmét. Vagyis remélte. ~Ideje hasznosítani azt a sok vízidomító leckét.~ Elmosolyodott, a terv már összeállt a fejében. Ő megpróbálja elintézni ezt a kettőt, míg Kira a másikakat. A jégidomításnak még csak az alapjait tudta, de ez éppen elég is volt. Vizet locsolt a két őr lába elé, majd megfagyasztotta az egészet, hogy azok elcsússzanak. Ezután vízkarokat idomított magára és rájuk rontott.

Kiranak és Aaronnak végül nehéz küzdelem árán, de sikerült legyőzni az őröket. A nagy harcban együtt harcképtelenné tették őket, Kira egy jól irányzott idomítással a falnak küldte a katonákat, majd Aaron az alkalmat kihasználva megfagyasztotta őket. Azonban mindketten alaposan kimerültek, alig állnak a lábukon és kitudja milyen sérüléseket szereztek. Így már minden esélyük megvan a szökésre, csak arra kell rájönniük, hogy hogyan kell irányítani a léghajót.

Aaron rendesen elfáradt a harcban, több helyen ig megsérült. Nagyot sóhajtott. ~Ez nem volt egyszerű. És a neheze még hátra van.~ Ki kellett jutniuk Ba Sing Se-ből. Mégpedig azonnal. Most vagy soha, ez volt az egyetlen esélyük. A fiú tett egy lépést előre, de megszédült, éppen idejében megtámaszkodott a léghajó falában.
- Hogy működik ez az izé? – hallotta meg Kira hangját. A lány megnyomott pár gombot, meghúzott egy kart, mire a léghajó felbőgött és a magasba emelkedett. Aaron végképp elvesztette az egyensúlyát és keményen a földhöz csapódott, pont a hátsójára. ~Kösz Kira.~ Ám hangosan nem mondta ki. A lány nem csinált semmi rosszat, csak a dolgát. Aaron az őrökre nézett. ~Remélem így maradnak egy darabig… Csinálnunk kell majd velük valamit.~ Majd eszébe jutott Karin és Zima és elfogta őt a bűntudat. ~Csak ne legyen semmi bajuk... Nyugalom, Aaron. Így tudsz nekik segíteni, ha mihamarabb segítséget hívsz Köztársaság Városból.~
Már a tűzfal felett jártak.

~ Kevesebb a léghajó... ~ gondolta Karin, és elkomorodott. ~ Elkéstünk...elkéstünk ~ gondolta, és idegesen ajkába harapott. Valahol a szíve mélyén még remélte, hogy téved, de mikor megjelent a portál, már tudta, hogy lassúak voltak. Látta, ahogy elkezdődik a légi csata, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Hallotta a csatazajt, Ba Sing Se és a Vörös Lótusz után. ~ Ez van, Karin...nagyon úgy fest, hogy egy jó nagy buliba keveredtél, ha eddig nem tudtad volna... ~ jegyezte meg magában.

Hirtelen egy hang szólalt meg a hangszórókon keresztül, és arról beszélt, hogy az Egyesült Erőktől megadást vár. Ahogy azonban folytatta, önkéntelenül is mosolyt csalt a lány arcára. ~ Jé, megjegyezték a nevemet...micsoda kedvesség tőlük ~ gondolta, és majdnem felnevetett. ~ Azt meg várhatják, hogy én másokat megadásra szólítok fel...meg tudják csinálni ~ nagylevegőt vett, ahogy eszébe jutott Aaron és Quan. ~ Ugyan, lehet, hogy nem vagyok egy professzor, de annyit még én is ki tudok logikázni, hogyha feladják magukat, ha feladjuk magunkat, akkor sem lesz jobb a helyzetünk...köszönöm, voltam börtönben, inkább egy tűzgolyót kérek ~ elfintorodott.

Már éppen azon volt, hogy mondjon valamit a többieknek, mikor zúgás hallatszott, és egy másik hang szólalt meg, és valami tervváltozásról kezdett hadoválni, azonban nem tudott nem vidulni azon, hogy ismét a nevén szólították. ~ Mi az, mióta vagyok ilyen közismert személyiség? ~

Aztán jött a folytatás...a Karinban még mindig erősen éltek az emlékek arról az estéről, mikor az apja a régi Agni Kai-okról beszélt nekik...hogy milyen borzalmas dolgok. Valahogy most azonban nem érezte azt a rettegést, amit akkor, mikor apja mesélt nekik. Ajka furcsa, gúnyos mosolyra húzódott. ~ Játszani akartok? Felőlem...végül is, mi a legrosszabb, amit elveszthetek? ~ kérdezte magától. ~ Per pillanat egyetlen szemem van, meg élek...hú, de sok. Most kezdek félni...különben meg, tiszta küzdelem, mi? Minek néznek ezek minket, teknőskacsának? ~ bosszankodott.~ Halihó, egy napidomár fia...végül is, biztos, nem nagy tűzidomár, ugye? ~ morgolódott magában. – Van köztünk két tűzidomár is, és három földidomár. Meg egyéb fegyvereink is vannak – pillantott Elainára. – Most jön a szentimentális szöveg, hogy a többiekért, meg a világért, meg satöbbi... – nevetett fel, és a léghajóállomás felé indult, majd megállt, és visszanézett csapattársaira. – Na, jön mindenki?

~Végre megérkeztünk!!~ könnyebül meg Elaina. Annyira, hogy észre se vette a hiányzó léghajókat. Csak akkor döbbent rá, mikor egy portál nyílt meg és a Nap léghajói elkezdték támadni az Egyesült Erők léghajóit. A támadás váratlanul jött. Az egyik hajó az állomásra zuhan. ~Elkéstünk.~
Ezután a hangszórókból egy férfi hang szólalt meg. Ebben a félszemű lányt jelölték ki, hogy a többieket megadásra győzze. A hangszórók recsegni kezdtek, majd egy másik férfi hang vette át a szót. ~Hogy MI???~döbbent le teljesen Elaina. ~Agni Kai-ra hívott ki minket ez a férfi? És ha nem harcolunk tisztességesen lebombázza a szegény negyedet. Kösz szépen.~
A félszemű lányon nem látszott más, mint nyugalom. Felsorolta, hogy ki mit tud és, hogy milyen eszközeik vannak. Ekkor a lány Elaina-re pillantott. ~Csodálkozom is, hogy nem vitték el a tőreimet.~ majd a csípőjére pillantott le. Három tőr van a bal oldalon és három a jobb oldalon is. Ezeket egy övvel rögzítette. ~De még nem tudják, hogy nem csak ennyi van nálam.~
A fészemű lány, ha Elaina jól értette, akkor Karin közölte, hogy most kéne egy szentimentális beszédet kéne mondania. De ő ezt kihagyta. úgy tűnik nem az ő stílusa a beszédmondás, és megkérdezte, hogy ki jön. Kira utána ment és elkezdtet kiabálni, csak egy picitt hangosabb volt a kelleténél.
- Hé várjatok!!- kiabált utánuk Elaina- A tőrök! Mindenkinek adok egy tőrt-mondta. Lehúzta a tőröket az övről és mindenkinek a kezébe nyomott egyet.
-Dugjátok el. Ki tudja, hogy fog alakulni az ütközet. Jobb minden lehetőségre felkészülni.