Palota

Zima hirtelen egy földburok mögött találta magát. Annyira elgondolkodott azon, hogy ki lehet az az ostoba üvöltő, hogy fel sem tűnt neki a mozgolódó ügynök. ~ És még mindig nem tudunk idomítani. Szuper. ~

Kicsit megnyugodott, mikor meglátta Karint maga mellett, ugyanis egyedül, idomítás nélkül nem bírná elviselni a szűk cellát. ~ Rossz emlék, de most nem gondolhatok erre. ~

Viszont az már egy kicsit zavarta, hogy Kiráék nem mozdulnak.Karin rájuk szólt, de úgy tűnt, nem elég nyomatékosan.

- Menjetek már, nem lesz bajunk! - de hangja nem volt olyan határozott, mint ahogy szerette volna.

Az egyik rab ordibálása váratlanul érte Kirát. Inentől minden felgyorsult. Karin rájuk kiabált, hogy gyorsan induljanak el. Zima is, de a hangj megremegett egy kicsit ~Nem úgy van az!~ mély levegőtt vett és egy tűzgolyókat kezdett lőni a cella felé rohanó őrökre. Dühösen sokkal jobban ment neki az idomítás ~Idióta! Idióta rab a szomszédba!~ A rab felé is lőtt egyett, amitől az réműlten a sarokba kuporodott. Nem figyelte mit csinál Aarin, de a csatanásra oda kapta a fejét

Zima ijedten tapasztalta, hogy kijelentése után remegni kezdett a keze. ~ Jaj, ne! Zima, próbálj megnyugodni. Erős harcos vagy, neked egy ilyen cella meg se kottyan, ráadásul nem vagy egyedül! ~ De hiába próbálta csitítani magát. ~ Nem tudok idomítani; szűk a cella! ~ Régi emlékképek ugrottak be neki. Kisgyerek, egyedüllét, chiblokkoló, kicsi földdoboz... kezét a fejéhez kapta. ~ Szedd már össze magad! ~ Sietve elvette a kezét a fejétől és inkább az eseményeket figyelte. Aaron persze hősködni akart. Jeget idomított feléjük. ~ Ő most komolyan nem tudja, mikor kell lelépni? Különbrn is, a jég úgyse segít. De azért rendes, hogy nem hagyna itt. ~ A feléjük szálló jégcsapok miatt ösztönösen lehunyta a szemét. Ekkor jött a csattanás. ~ Ez most a jég volt? ~ majd kinyitotta a szemét.

Karin Zimára nézett. Nagyon úgy tűnt, hogy a lány nincs jól...nagyon nem. Remegett, és kezét a fejéhez kapta, mint aki valami rossz emléket akar kiűzni a fejéből. Bár ő maga egyre kevesebbszer érzett ilyet, tudta pontosan, milyen... a családja halála után évekig nem tudott szabadulni a rémálmoktól.

Közben Aaron és észbe kapott, megragadta Kira karját, és rohanni kezdett. ~ Na végre, hogy nem akarja a hőst játszani ~gondolta, és utánuknézett. Nagyon remélte, hogy nem jönnek vissza...egyrészt alig ismerték egymást, másrészt pedig csak még nehezebb lenne a dolguk.

- Ne aggódj, Zima - fordult a másik lány felé - Minden rendben lesz - jelentette ki nyuodtan, miközben csupán remélte, hogy amit mond, igaz.

Aaron szorosan fogta Kira kezét, közben lélekszakadva rohant előre és előre a folyosókon. Szerencséjük volt, az utolsó ajtó a pezsgő Ba Sing Se-i főtérre nyílt, ami tele volt emberekkel. ~Itt aztán kereshetnek minket az őrök.~ Belevetette magát az embertömegbe, közben vasmarokkal szorította a lányt, nehogy elszakadjanak.

- Ki kell találnunk valamit - fordította a fejét Kira felé. - Segítenünk kell Zimának és Karinnak, de egyúttal vissza is kell jutnunk Köztársaság Városba és beszámolni a rendőrségnek és az Avatárnak arról, amiket láttunk, beleértve azt is, hogy Amon visszatért. Biztos van itt valaki, vagy valami, ami segíthet nekünk... - aztán elakadt a fiú szava. Még csak most vette jobban szemügyre a várost és észrevette, hogy Ba Sing Se-t egy hatalmas tűzgyűrű veszi körbe. - Mi a...? Igazából már semmin nem lepődök meg - reagált gúnyosan. - Persze, legyen itt egy tűzgyűrű, hogy még véletlenül se tudjunk megszökni - mordult fel, majd újból Kirához fordult. - Ez azt jelenti, hogy az egyetlen út vissza, a portál, amin keresztül idehoztak minket. Mi legyen? - kérdezte.

Zima megkönnyebült, mikor Aaron - látva sikertelen próbálkozását - Kiráva együtt elrohant. ~ Na végre. ~ Még mindig remegett.

- Ne aggódj, Zima minden rendben lesz! - fordult felé Karin. Zimának ez nagyon jó esett. ~ Nem vagyok egyedül! Nem vagyok kisgyerek! ~ megrázta a fejét ~ Nem fogom hagyni, hogy az emlék eluralkodjon rajtam! ~ Hálásan a lányra mosolygott.

- Köszönöm! - majd talpával elkezdte felmérni a terepet. Szerencsére ez a képessége nem hagyta cserben. Aaronékat érezte egy darabig, de ők hamar eltűntek. Több tucat embert érzett még a környezetében, de azt nem tudta megmondani, ki rab és ki nem. Csak a Dai Lit tudta elkülöníteni. Karinhoz fordult.

- Remélem hamarosan visszatér az erőnk. - keze még kicsit remegett, de hangja szerencsére már nem.

Karin látta, hogy Zima végre megkönnyebbült, és nyugodtabb. Ennek örült, ha pánikolnak, úgysem jutnak semmire...meg különben is, az indokolatlan nyugalommal mások idegeire lehet menni, ezt már kitapasztalta.

- Remélem, hamarosan visszatér az erőnk - mondta Zima, mire a lány bólintott. ~ Na, igen...az nem lenne éppenséggel hátrány ~gondolta, és lehunyta a szemét. Gondolkoznia kellett.

Igyekezett csak a földre koncentrálni...érezte, ahogy Aaron és Kira távolodnak tőlük, érezte a rabokat, a Dai Li ügynököket, és a mozgást az emeletről. Figyelte a város beszűrődő hangjait, a mozgást. Lélegzte egyre jobban lelassult.

Még a nagyapja tanította meg neki, hogyan kell az ilyet csinálni, mikor folyamatosan amiítt dühöngött, miért nem megy neki a földidomítás...azóta többször is hasznát látta a technikának. Ha sikerült kizárnia a nem fontos elemeket, jobban tudott a problémára koncentrálni.

~ Lássuk csak...ellenségeink a Dai Li, Amon, az Uralkodó, az uralkodó fia, meg a Fekete Nap. Először is, a Dai Li. Erős földidomárok, akik különleges kiképzést kaptak, minden bizonnyal erősebbek, mint mi. Amon, erős véridomár, elveheti az erőnket, satöbbi...Aztán az Uralkodó... ~ ismét eszébe jutott az a városi legenda ~ Tételezzük fel a legrosszabb esetet, hogy napidomár. Akkor viszont a fia is az. Esélyünk nincs sok kijutni, csak ha Aaron és kira figyelmeztetik Köztársaságvárost, vagy nem találunk ki egy tökéletes tervet. Akkor nézzük a többiek esélyeit. Ha azt mondták, hogy elveszik az erőnket, és utána itt kell élnünk Ba Sing Sében, valószínűleg nem lehet kijutni, gyalogszerrel semmiképp sem. Aaron véridomár, Kira tolvaj. Ha Kira tolvaj, akkor eszébe fog jutni, hogy kössenek el valamit...mondjuk egy léghajót. Két bökkenő van: nem tudnak vezetni, vagyis valószínűleg nem. másrészt a város tele van tűzidomárokkal. Ha lezuhannak, meghalhatnak. Ebből következik, hogy egy időre el kell majd terelnünk a fekete Nap figyelmét. Ha eljutnak Köztársaságvárosba, szólhatnak az Egyesült Erőknek...de lehet, hogy már jártak itt, és veszettek. ~

- Nehéz lesz innen kijutni - fordult Zima felé, és ajkán már-már őrült mosoly jelent meg. ~ Mindenesetre jól fogunk szórakozni ~ tette hozzá magában.

- Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy öt lehetőségünk van kijutni? - kérdezte Zimától. - Egyelőre még csak az egyiktől estünk el...véridomár már nincs közöttünk - mondta. - Azonkívül pedig - suttogóra fogta - időt kell nyernünk Kirának és Aaronnak. Azt hiszem, te is rájöttél, mit terveznek...az a lehetőségük maradt csupán - elvigyorodott. Abban biztos volt, hogy az elkötés még menni fog nekik, csak a továbbiak tűntek kissé bizonytalannak - Időnyerésre pedig a Dai Li idegesítése a legjobb, bár attól tartok, kicsit kockázatos, és ha a terepet tűzidomár-mentessé is akarjuk tenni, akkor át kell alakulnunk tűz népe-tisztelőből tűz népe gyűlölővé. Te mit gondolsz? - pillantott a lányra.

- Nos, azt én sem mondtam, hogy minden egyes szökési lehetőség holtbiztos - jelentette ki, miközben jót derült azon, hogy Zima ilyen tárgyilagos lett. Viszont az ötelete egész jó volt...ha külön mentek, akkor nagyobb hatékonyággal tudtak összedolgozni. ~ Már csak azt kéne eldöntenünk, hogy a portál felé vegyük az irányt, vagy ki, a főtérre. ~ - Azt amúgyí látom, hogy nem szeretnél tűznépe gyűlölő lenni - jegyezte meg - de nem is baj. Egyelőre elég, ha kiakasztjuk a Dai Lit...és ha elég közel jönnek, akkor valamelyikünk elvehetné a kulcsukat, már ha addig visszajön az erőnk, és ki tudunk jutni ebbőlk a földketrecből - ~ különben nem kis bajban leszünk~ tette hozzá magában, azonban érezni kezdte, ahogy az erő lassan visszatér belé. Tudta, hogy még várnia kell egy kicsit, de mivel a dali Li ügynökök amúgy is elég kiegyensúlyozottak voltak, az pluszidőt jelentett nekik.

- Azonkívül pedig van ötletem, mit mondhatnánk - folytatta -, de szerintem várjuk meg, amíg Kiráék akcióba kezdenek. Szerintem valamit úgyis hallunk majd róla... - ~ mert ugyabár egy léghajót elkötni azért annyira nem csendes móka ~ - és valószínűleg nem csak a Dai LIt sérteném meg vele, hanem...szóval szerintem egyelőre még várjunk.

Zima nem értette, Karin min mosolyodott el. Mindenesetrejól volt, főleg mert kezdte érezni az erőt. Bólintott, mikor Karin a kulcsokat meg a kiakasztást említette. A várakozást is jónak találta, mert az akció miatt úgyis lesz egy kisebb felfordulás, így nagyobb esélyük van nekik is lelépni.

- Kiváncsi vagyok az ötletedre - mosolyodott el - de amíg várunk szerintem beszéljük meg, hogy merre is menjünk. Szerintem ne a város felé, mert nehéz lenne még egy léghajót elkötni. Vagy pont a káosz miatt tudnánk megcsinálni? Nem hiszem. A portál már nehezebb kérdés. Ha külön megyünk, akkor találkozzunk a trónterem előtt, vagy mindketten keressünk egy kerülőutat a portálhoz? Mert egyedül egyikünk sem mehet be oda, az biztos. Nos?

~ Jó, hogy ismeri a palotát. Bár ahogy elnézem, nem szívesen tartózkodott itt... ~ Örült, hogy kezdett valamilyen terv körvonalazódni. Annak meg különösen, hogy az üveghez is kötődik. Régen idomította már. ~ Remélem nem rozsdásodtam be. ~

- Nekem megfelel. Viszont utána hogyan tovább? Benyitunk, majd rögtön futunk a portálhoz? Vajon mi fog bent várni ránk?

~ És Aaronéknak mi tart ennyi ideig? ~

Iona körbenézett. Sokat hallott Ba Sing Se-ről, különösen, hogy élete első tizenkét évében még a Föld Királyságának alattvalója volt. Ám a látvány, ami fogadta, megdöbbentette. A fekete függönyökön a Fekete Nap jelét látta, és páncélosok fogadták, ahogy belépett az íjász, Zhen és Keino társaságában.

~Remélem, a többiekkel minden rendben lesz... persze az is előfordulhat, hogy a fal építésénél kevesebb veszély leselkedik rájuk, mint itt ránk...~

Egészen halkan szólalt meg, de így is tartott tőle, hogy az őket vezető íjász meghallja:

- Most mit csinálunk? Talán megvárhatjuk, mit akarnak tőlünk, de utána hogyan tovább?

Iona sosem volt agresszív, de kezdett idegessé válni. .~Boruljunk földre. Én úgy tudtam, a tűz népénél sokat ér a büszkeség. És elvárják tőlünk, hogy alázkodjunk meg ezek előtt...~ Félt ugyan, de próbált tiszta fejjel gondolkodni. A lehető legtöbb időt kellett nyernie. Az íjászra nézett, és minden erejét összeszedte.

- Tudod te, miért tisztelem a népedet? Vagy csak mondod, amit a szádba rágtak? - aztán leborult a földre, jelezve, hogy nem ellenkezik... De remélte, sikerült elbizonytalanítani a fogvatartót.

Iona már felkelni sem tudott. ~A fenébe... ~ gondolta. ~Kellett nekem visszabeszélni. És ez az íjász most sakkban tart mindannyiunkat... Te jó ég, mi lesz ebből...~