Palota

~Hm, ebben van valami~

-Rendben van, elengedlek. - modnta, némi undorral. - de ne hidd, hogy sajnálatból. Csak hiányoznak a nyílvesszőim.

Ezzel odalépett Ionához, és kiszedte a nyílvesszőket. Tessék mozgasd meg a lábaidat. Hisz hamarosan szüskéged lesz rájuk. - jegyezte meg Lee egy gúnyos kacaj kiséretében.

~ Nem lehet nagy élveztet mi? Azt úgysem tudod meg, hogy élvezem-e vagy nem. Én Yu Yan vagyok. Rajtam semmi sem látszik.~

- Nézd! A tűz népe, egy csodálatos nép. Az volt már a százéves háború előtt is. És pontosan ezért robbant ki a háború. A tűz népe, fejlett volt. Mindenki jól élt. És akkori királyuk Sozin, segíteni akart a többi népnek. Csakhogy azok azt hitték, hogy elakarjuk őket foglalni. Erről szó sem volt. Ha annyira akartuk volna őket, akkor nem adtuk volna vissza a tartományokat a föld királyságának. Tisztelheted a népünket, mert mikor mi nagyok voltunnk, akkor azzal foglalkoztunk, hogy a többinép, a víz törzsei, a föld királysága, és a levegő nomádjai is jól éljenek. - Mondta, majd szusszant egyet.

- És te miért is tisztelsz minket?

- Légidomár vagyok, így tulajdonképpen gyűlölhetnélek is. - kezdte a lány. - A mi kultúránk kapcsán a segítségből népirtás lett. Viszont... találkoztam olyan emberekkel, akik felismerték, hogy a tűz a fény és az élet eszköze. Gondoljunk Zuko nagyúrra. Élő legenda, leginkább talán azért mert szenvedett, és megjárta a legmélyebb sötétséget, amibe ember kerülhet... és felemelkedett belőle. Vagy Iroh, aki a népének talán legbölcsebb tagja volt, és a képességei is fantasztikusak, mégis volt ereje elengedni a hatalmat, még akkor is, mikor az ölébe hullott. Én nem az egészéért tisztelem a népedet... voltak köztük kegyetlen diktátorok, akik propagandájuk ellenére porig akarták égetni a világot, gondolok itt leginkább Ozaira, és igen, Sozinra is. De a legjobb emberek nem tökéletesnek születnek, hanem kitörnek a szerepekből, amikbe belekényszerítették őket. És a háború után végül is Zuko Tűz Ura, majd a lánya, és valószínűleg egy nap az unokája is, ezt tették. Elnyomóknak gondolták őket, de tisztára mosták a népük nevét. Én ezért tisztelem a Tűz Népét. Mert ahogy a tűz fogalma is egyensúlyozik a két véglet között, ők is ezt tették, és végül jól döntöttek. - elmosolyodott. - A Fekete Nap valóban olyan, mint a fekete tűz. Nincs fénye. Csak pusztít. Nem azonos azzal az elemmel, melynek követőit egész életemben csodáltam.

Leere nézett, kíváncsian várva a válaszát. Mindent elmondott, ami eszébe jutott a Tűz Népéről, és a Fekete Napról. Remélte, az íjász megértette a szavait. Vagy legalább elkezdett gondolkozni rajtuk.