Központi vonatállomás

Az uralkodó megérkezett s hamarosan elmondta azt is, hogy miért hozták őket ide.

-Nem fogok bemutatkozni holmi pornépnek, hisz nektek úgyis csak Uram, vagy fennség vagyok. Titeket választottalak ki, mert nem tartottalak titeket méltónak a munkára. Levegő nomádok, vízidomárok. Írtani kéne titeket, nem az erdőbe zárni a többi állat közé. Viszont ha méltónak tartjátok magatokat arra, hogy éljetek, hát bizonyítsatok. A vadonban kaptok fél évet túlélni. Fél év, sem több sem kevesebb. Aki meghal...nos sajnálom őt.

Majd az uralkodó Lee-re néz aki épp Iona-val folytat eszmecserét.

-Hogy merészeltél hozzászolni ezekhez? Tönkreteszik az elmédet. Tönkre teszi az eszméidet. Még csak felszólalni sincs joga ebben a teremben. Ráadásul a falnak dőlt míg a többiek térden állva vártak. Látszik, hogy a Levegő népe így sem tanult tiszteletet. Hát kérlek mutasd meg neki, hogy mi a tisztelet.

Ezt veheti parancsnak is, hiszen ha nemteszi akkor az uralkodó fénylő tüzével kell szembenéznie. Eközben megérkezik a vonat és a bemondó felszólal s Amon -aki nemrég jött be- int egyet és az őrök felvezetik a rabokat a vonatra. Az uralkodó még megszorítja az ujjaival Iona ajkait és figyelmezteti.

-Jól vigyázz a szádra és kontroláld, hogy mi az ami elhagyja a nyelvedet...vagy könnyedén elbúcsúzhatsz tőle.

Majd őt is felkísérik a vonatra és elindul a az első állomás felé.
Aaron és a többiek sikeresen elérik a harmadik állomást, melyre rajtuk kívül még négy-öt ember száll fel csupán, nem sokan mernek ilyenkor felszállni rájuk. Az ötös csapatnak lehetősége nyílik végigmérni a rabokat és az őröket. Csupán két őr van kabinonként, azonban pont elég ugyanis a felszállás előtt az összes rabot megbilincselték. A végállomást viszonylag hamar elérik, egy erdős részen áll meg a vonat, nincs is állomás csupán a sín ér véget. Először a rabokat vezetik le, majd a többieknek is lehetőségük nyílik lezárni. Itt bekötik a szemüket -csak a raboknak- és egy satobusz-ra teszik őket. Körülbelül egy óra után elérnek egy völgybe ahol magára hagyják a társaságot. Aaronéknak most kell elmenni a buszról, hogy a foglyokkal maradhassanak.

Vagy úgy, szóval családnév. Most már nemhiszek Zimának, de ez most nem is számit. Mindenki belegyezett abba, hogy elinduljunk a vonatállomásra így nem láttam értelmét a további várakozásnak s elindultam az első állomás felé. Kevesen szálltak fel, azonban pont elegen. Minél kevesebb a kíváncsiskodó ember, annál jobb. Végigmérem a vonaton lévő embereket, a legtöbbjük ártatlan arccal néz ki magából, legalább is számomra ez tűnik fel. Az út viszonylag hosszú, hisz a vágány körbemegy egész Yan Lee, azaz Ba Sing Se körül, majd az egyik kijáratnál elhagyja azt. Itt a rabok szemkötőt kapnak és egy buszra szállunk át. Szerencsére mi nem kapunk szemkötőt, így lerajzolhatom az útvonalat a titkos völgybe. Minden egyes kanyart, emelkedőt, lejtőt megjegyzek és a körülményeknek a legmegfelelőbben rajzolom le. Amikor megérkezünk akkor bilincsben otthagyják őket, úgy ahogy voltak. Esélyt sem adnak nekik a túlélésre, amíg a rabszállító busz látótávon kívülre nem kerül az első bokrosabb résznél meghúzom magamat. Az első ember, akin megakad a szemem egy légidomárlány. Hallottam, hogy visszatértek de azt nem,hogy ennyien. Remélem, hogy az ötös társaság többi tagja is elhagyta a vonatot, hisz a terv az volt, hogy innen, a többi rabbal közösen próbálunk megszökni. Mivel rendőr vagyok, így tudom, hogy hogyan kell levenni egy bilincset. Amikor kábé mindenki rendeződik, akkor a társaimnak megmutatom ugyanezt a trükköt, majd személyesen odalépek a tömegbe.

-Night Akiyama vagyok és az önök oldalán állok. Köztársaság város rendőrtisztje vagyok, és egy a nappal nem összefüggő ügyben nyomozok. Mindannyian kifogunk jutni innen, közös erővel.

Ha kell, akkor felmutatom az igazolványomat is.

-Először is meg kell szabadulni a bilincsektől, én és a társaim segítenek levenni azokat. Ezután elkell osztanunk a munkát, hogy ki mit csinál. Nem mehetünk vissza felkészületlenül, gondolom ebben egyetértünk. Kérlek titeket, hogy miután megszabadultatok a láncoktól gyűjtsetek táborhoz szükséges dolgokat, faágakat, leveleket. Feltéve ha nincs önök közt tűzidomár. A földidomárok készítsenek kezdetleges sátrakat. Ha összetartunk, akkor közös erővel túlélhetjük ezeket a borzalmas körülményeket. A kérdésekkel ráérnek, egyelőre tegyék azt amit mondok, és ahogy mondom. Nem főnöknek nevezem ki magam, hanem tudom, hogy így lehet túlélni. Elvégre csak Nekem van térképem vissza. Aki önállóan szeretne cselekedni, azt sem vetem meg. Mindenki azt csinál amit akar, viszont én biztos kiutat tudok innen.

Ezután odamegyek az idomárlányhoz, bizonyos szinten csodálom őt, hisz életemben nem láttam még légidomárt. Ha még senki nem vette le a bilincsét, akkor felkínálom magam a "hősies" feladatra.

-Hadd segítsek.

És ha engedi, akkor egy könnyed mozdulatattal lepattintom a bilincset,Ha már valaki más megszabadította őt a béklyótól, akkor is odamegyek hozzá. Mindig is tiszteltem a levegő népét, hisz szerették a békét, megvetették a harcot ahogy én is. Közülük talán csak Zaheer-t írnám a listára, márha tudnám a korát.

-Szia.

Köszönök neki utólag.

-Tudnád részletezni a korábbi történéseket?





/Azt, hogy rajtatok maradtak a bilincsek még a mesélőmmel akartam leírni, de valahogy kimaradt)

- Üdv! - felelt Iona a titokzatos külsejű rendőrnek, és elfogadta a segítséget. - Mikor leestek a kezéről a bilincsek, megpróbálta összeszedni a gondolatait, hogy minél pontosabban írhassa le a történteket. - Köztársaság Városba betört a Fekete Nap. Egy földidomárral, és egy másik légidomárral jöttünk át a szellemvilágba, de fogságba estünk. Itt találkoztunk még néhány emberrel, akik az Avatárt védelmezték, akit ugyanott tartanak fogva valahol, ahol minket tartottak. A Fekete Nap áthelyezte Ba Sing Se-t a szellemvilágba, és megfosztották a képességétől az egyik társunkat, akit a fal építéséhez vezényeltek. De tudjuk, hogy a fő céljuk Ozai, és Sozin visszahozása. Teljesen el van szállva az agyuk, úgy tekintik, hogy a Tűz Népe a legerősebb, és át akarják venni a világuralmat. Dióhéjban ennyi. - sóhajtott. - Amelett, hogy túl kell élnünk, most fontos lenne megtalálni az Avatárt. Megpróbálkozhatok azzal, hogy szellemi projekcióval megkeresem, de múltkor is Zimáéknál kötöttem ki a szegénynegyedben... - magyarázta, aztán eszébe jutott, hogy a rendőr valószínűleg nem tudja, kiről beszél. - Egy földidomár és a barátai. Nem fontos, a lényeg, hogy még nem tudom uralni a szellemi utazásokat.

Ionának hamar leesett, hogy Karin azt szeretné, ha falazna neki. Az okát nem tudta, de bólintott.

- Szia, Eriko! Igen, emlékszem. A többiek is itt vannak? - kérdezte.

Lee miután a vezér megfeddte, felszállt a vonatra, és leült a székre. Tudta, hogy a rabok észrevesziok, de úgysem bánthatják. Szépen nyugodtan hallgatta Iona, és a többiek beszélgetését.

~ Hm... Szellemi utazás? Ez egyre érdekesebb. ~ majd ezután közelebb lépett és megállt Iona mellett.

- Mesélnél még nekem erről a szellemi utazásról?