Sárkányházak kerülete

Zhennek még mindig fájt a karja. ~Nem hiszem, hogy tudok idomítani~

Ruan hiába gyógyította meg a vállát, a keze akkor is nagyon megsérült, amit nem lehet csak ilyen hamar meggyógyítani. Miközben a harc folyt Zhen csak ott feküdt a földön, tehetetlennek érezte magát, majd odamászót az ablakhoz és letépte a függönyöket, rongyokra szakította és kötést csinált magának. Mikor újra körülnézett csak annyit látott, hogy aki megtámadta őket, ájultan fekszik, Keino pedig megsérült a lábánál.

- Jól vagytok? Kérdezte hangosan, miközben oda ment Quanhoz.

Azoirnak lassan kezdett kinyílni a szeme.

- Hol...Hol vagyok? - kérdezte hangosan magától, miközben vizsgálni kezdte a plafont, amelyet látott. - Mi ez a hely? - lassan felült, de tompa fájdalmat kezdett érezni a fején. lassan odatette a kezét, és érezte a púpot. - Most mit csináljak? Hogy kerültem ide? - Kezeibe temette az arcát, s szótlanult ült az ágyon. Egy kis idő után felkapta a fejét, hírtelen visszatért az emlékezete. Még kisebb őpillanatképek is beugrottak. Elővillant egy alak az utcán s leült mellé. Később mintha valaki a vállán vitte volna. Majd látta, hogy belépnek a szobába. - Most már mindenre emlkeszem! - motyogta magának. Körülnézett és meglátott egy pohár vizet mellette egy levéllel. Elkedte olvasni.

,,Ha esetleg nem akarnál megölni minket és beszélgetni lenne kedved meg persze az Avatártol is bocsánatot kérnél akkor idd meg a pohár viszet,kicsit ébredj föl aztán gyere ki.''

- Igyam meg? - kérdezet magától - haragudnának, ha inkább gyógyítanám vele magam? - Próbálta latolgatni magában, hogy melyiket csinálja, majd úgy döntött, hogy mível úgysem olyan fejlett a gyógyítói tudománya, megissza a pohár víz felét, a másikkal pedig majd gyógyítja magát. Miután végzett újra a leváél fölé hajolt, s megint maga elé kezdett dörmögni. (Ezt már lassan kezdte megszokni) - Kérjek bocsánatot az avatártól? Miért is? Hiszen én csak meg akartam menteni... Megölni... Hm... lenne kedvem beszélgetni.... Mi folyik itt?

Összehajtogatta a levelet, majd elindult az ajtó felé. Rátette kezét a kilincsre, de valamiért nem volt ereje lenyomni. Kavarodtak benne az érzések. Félelem, hogy mi várja a szobán kívűl, szégyen, hogy vesztesen még ő kér bocsánatot, kíváncsiság, hogy vajon kik azok akik nem ölték meg. Így állt még egy darabig, miközben lelki tusája folytatódott, majd nagy levegőt vett, és kinyította az ajtót.

- Sajnálom hogy nem végeztem alapos gyógyítást az előbb. Úgy voltam vele hogy helyrehozom a válladat ami egy sima liba, a többit meg majd amint alkalom lesz rá. – miközben beszélt, már neki is ált Zhen karjának azzal a csomaggal amit Quan dobott oda neki.

- Talán meg kellene néznem azt az őrültet a másik szobában is, mit gondoltok? – forduéto da a többiekhez. – Az avatárral minden rendben?

- ,,Ó hello, kezdjük ott, hogy ki vagy te és miért is támadtál ránk?'' - érkezett a kérdés, amint kilépett a szobából. ~ Hát ez gyors volt... Esetleg az egész életemet ne meséljem el? ~ kérdezte magából, majd körbenézett a szobában. Meglátta Korrát, ahogy a tolókocsiban ül. Oda lépett elé, kezét keresztbe tette a mellkasán, s mélyen meghajolt.

- Üdvözlöm, Korra avatár. Kérem bocsoss meg, hogy veszélyeztettem a testi épséged, de csak arra hagyatkozhattam, amit tudok. Egyébként, sosem támadnék rá a népemből származókra. - Ezután mégegyszer meghajolt, majd hátrébb lépett.

Ezután megfordult, s próbálta felidézni, hogy ki is kérdezte tőle az előbbieket. A feje még mindig fájt, az agya tompa volt. Nagy nehezen kitalálta, hogy ki kérdezte őt. Odafordult és belekezdett.

- Szép napot! Azoirnak hívnak, az északi víz törzséből. Hogy miért is támadtam rátok? Nos, ez egy érdkes történet. Kezdjem az elején? Legyen. Épp a belvárosban sétálgattam, mikor a rádióban hallottam, hogy valami galiba van a sárkányházak környékén. Hallottam egy vízidomárról, aki segített tűzet oltani, gondoltam felkeresem őt. Utközben hallottam, hogy Korra eltűnt a városházáról, úgyhogy gondoltam jobban körbenézek erre. Mikor az utcán sétáltam, megláttam a ház előtt egy satomobilt, és gondoltam, hogy a szegénynegyedben, inkább a gonoszok járnak autóval, ezért megálltm a ház előtt.- hadarta Azoir, miközben észrevette, hogy megint beleesett saját hibájába, hogy mindent elmond, folyton beszél. De azért folytatta - Többször is kinéztetek, ezért kitaláltam hogy rejtegettek valamit...vagy valakit. Tehát összeraktam adarabokat, és rájöttem, hogy csak az avatár lehet az. Így hát rátok támadtam abban a reményben, hogy egyszerű csíblokkolókkal van dolgom. Azokkal könnyen elbíropk, mert Zukó nagyúr megtanított az ellenük való harcra. De az ütközetünk közben, elvesztettem az irányítást és bevertem a fejem... Onnantól nem sokra emlékszem. - fejezte be Azoir, majd körbenézett, hátha talál valahol egy kis vízet, hogy szomját olthassa.

- Jó, de gondoltam mindenki ezt akarta megtudni, és minek várni a kérdésekkel. Mondta Zhen és fogta a karját, mert még egy kicsit zsibbadt volt a gyógyítás miatt, majd folytatta:

- Megmenteni az avatárt, éppen azon vagyunk mi is,~ Micsoda véletlen ~ a Fekete Nap elöl bújtattuk és aztán jöttél és megtámadtál minket. *Kinézett az ablakon*

- Ahogy nézem, már reggeledik, egész éjszaka fent voltunk, gondolom akkor Korrát el kéne vinni a kikötőhöz, akkor készülődjünk.

Elindult a satomobil felé, amint oda ért látta, hogy meg volt fagyva az egész.

- Gondolom ez is a te műved. Nézet Azoirra.

Quan éppen elkészült a teával mikor halja,hogy nem jó a satomobil.

~Na ez is jól kezdődik.~

-Ruan! Megvan még a kulcs amit attam?Keino majd visszakérhetném a kardomat?-

Majd kisétált a konyhából a többiekhez.

-Van három választásunk.Az első:megjavítjuk a satomobilt.A második:Az utcákon át megyünk a kikötőig.A harmadik a titkos alagút.-

Ezután mindenki elé tett le egy friss és finom teát majd leült.

-Na,hogy most mindenki él,jól van és senki nem akar az életünkre törni...És ránézett Azoirra....meg persze itt a finom tea indulhatunk is hamarosan csak elötte döntsük el hogyan akarunk menni.-

Ruan a háttérből figyelte az eseményeket, amíg a nevét meg nem hallotta.

- Persze! Itt van nálam. – dobta oda a kulcsot Quan-nak, majd tovább fogyasztotta a míves csészéből az ízletes teát.