Városháza

Zimáék mellett felbukkant egy fiú. Felajánlotta, hogy haza kíséri őket. Zima sosem bírta az ilyen "segítőkész vigyorgókat" . Látta a fiú kezén a jelet, de ezen már meg sem lepődött. Kira közben reagált, kését a férfinek szegezte. ~ Szép mozdulat. ~ ismerte el magában. Kira kezdett szimpatikusabbá válni. Karin sem tétlenkedett, Zima látta, ahogy megmarkolja a kését. Neki nem volt semmilyen fegyvere. Inkább felmérte a terepet. Több tucatnyi embert érzett. ~ Mi hárman vagyunk ők... sokan. Kezd izgalmas lenni. ~ Támadóállást vett fel, hogy reagálni tudjon az esetleges támadásra.

~ Szóval dobjam el a fegyver... micsoda szerencse, hogy a földidomítást nem tudom csak úgy eldobni...bár erről még egyelőre nem kell tudnia ~ gondolta, és arcára bizonytalan kifejezést erőltetett, elejtette kését, és feltette kezeit.

- Szóval, hová is kéne mennünk? - kérdezte a fiútól, és a földön fekvő Kirára pillantott...~ állj már fel...állj már fel...~ ismételgette magában. Túl sokan voltak ellenük, és ketten nem bírnák sokáig. Ráadásul nem is akarta, hogy új ismerőseinek baja essen. - Amúgy - nézett ismét a fiúra - tulajdonképpen mi baja van velünk a Fekete Napnak? Mi csak érdeklődtünk... - ~eddig még ~

Zima nem akarta feladni magát. Eddig, ha hasonló helyzetbe került, mindig talált valami megoldást. Most is végig futtatott magában néhány lehetséges megoldást, de hiába, túl erőben voltak. Egyedül talán, esetleg ki tudott volna jutni, de nem hagyhatta ott a lányokat. Karin közben megadta magát. Innentől nem volt választása. Igyekezett nyugalmat eröltetni magára.

- Legyen. - megadóan felemelte a kezét.

A fiút nézte, várta, hogy válaszol-e Karin kérdésére.

-Hogy mi? Nem szertjük, ha nyomoznak utánunk. -válaszolt Karin kérdésére. -És, hogy mi a célunk? Az titok -mondta. Kira már nem próbált szabadülni a béklyóktól. Megadón felült ő is.

-Engedj el, és ígérem nem csinálok semmit!

-Megnézem azt -vigyordott el -De jól van. Engedd el!- intett, és egy nő lépett ki a csuklyásak közül. Egy mozdulattal lehulott a bilincs, és durván felrántotta a lányt. -Nem csinálsz semmit. A tárcámat, pedig adod vissza! -sziszegte a fülébe

-Sajnos nem csinálahatok semmit, így vissza se tudom adni - szemtelenkedett Kira, mire a nő lerántott az övén lógó tarsolyt. Ekkor jöttek rá, hogy a Fekete Nap tagjai, már reggel óta itt voltak

Karin Zimára pillantott, és elmosolyodott, pontosan úgy, mint mindig, ha valami bajba került.

- Igen, Zima - mondta. - Földidomár vagyok - jelentette ki, és dobbantotta egyet, mire kisebb árok keletkezett valamivel mellettük. - Akkor, Kira, te is kész vagy az indulásra? - kérdezte.

Aaron sok mindenre számított, de arra nem, hogy mikor a Városházához ér, egy tűzcsóva fog a feje felé száguldani.

Éppen talizmánná vált papírját nézegette. Az üzenet már nem látszott rajta, de az elméjébe örökre bevésődött: Köztársaság Város. Mégis miért akarta a titokzatos ember, hogy Aaron a fővárosba jöjjön? Muszáj volt kiderítenie, valamivel elfoglalnia magát, elterelni gondolatait, különben belerokkana az emlékekbe. És hol is lenne egyszerűbb kezdeni a keresést, mint a Városházánál?

~Szörnyeteg vagyok...~ Az emlék még mindig intenzíven élt benne, hiába történt hetekkel ezelőtt.

Alighogy rakta el a zsebébe a gyűrött papírt és nézett fel, egy tűzgolyó suhant a feje irányába. Hála a sok évnyi edzésnek, harcos ösztönei azonnal bekapcsoltak, kiidomította mindig nála levő kulacsából a vizet és kivédte a csuklyás ember támadását.

Ám arra nem volt felkészülve, hogy megremeg a föld. Aaron csak annyit látott, mielőtt elesett volna, hogy egy lány falat emelt maga és még 2 másik lány köré.

- Mégis mi folyik itt? - ordította Aaron indulatosan.

~Ostoba fővárosiak!~

Zima szintén hallotta a kiabálást és a földön keresztül is érezte az idegen jelenlétét.

- Van egy ötletem. Persze, ha van jobb, akkor szóljatok. Szerintem mindenképpen szólni kéne a rendőröknek. Karin és Kira, ti ketten megpróbálhatnátok eljutni a Rendőrkapitányságra, vagy csak keríteni egy járőrt, hogy segítsen. Én itt maradok az idegennel és ha ő is benne van, akkor mi feltartjuk őket. Nos? Másik lehetőség, hogy elmegyünk a föld alatt az illető felé, és berántjuk, megmondjuk, hogy mi jók vagyunk és elmegyünk valamerre...

Aaron szerencsére kezeivel felfogta a zuhanás nagyját, majd egy bukfenc kíséretében talpra ugrott, nem messze a kőfaltól.

- Nem tudom, mégis miféle őrültek közé kerültem, de... - kezdte, de a felé suhanó tűzcsóva belé folytotta a szót. Még éppen idejében ugrott félre, így a tűzgömb a falnak csapódott, nem neki.

- Egy kis segítség jól jönne! - üvöltötte dühösen, majd vízsugarat lőtt az őt támadó álarcos alak felé, ám hiába, az ember lenyűgözően kecses mozdulatokkal kikerülte, majd gúnyos mosolyt villantott Aaronra.

~Utálom ezt a helyet.~ Aaronban felment a pumpa és gondolkodás nélkül bevetette véridomító képességeit az ismeretlen, csuklyás alakon. Kárörvendő grimasz ült ki az arcára, mikor meglátta támadója arcán a szenvedés jeleit.

~Nem, nem történhet meg újból!~ Bevillantak neki az emlékek. Aaron leejtette a karját, megszakítva ezzel a véridomítást.

Hibát követett el, ugyanis nem vette észre a felé közelítő tűzgolyót, amit egy másik álarcos lőtt rá. A támadás mellkason találta Aaront, aki felrepült a levegőbe, majd durván a kőfalnak csapódott, ami mögött a lányok rejtőztek.

A fekete nap ugyan csak tűzidomárokból áll, hiszen más népet még életre sem méltatnak, azonban gyakorlatilag teljes mértékben ellenálnak az említett támadásoknak és a fal is amit emeltek mintha csak egyszerű papír lenne átszakítják. Jobban mondva a fiú, aki chiblokkóló fogásokat is tanult és hihetetlen sebességgel bénítja meg Karin-t és Zima-t. Aaron pedig nem tud vizet idomítani, ugyanis a városháza körül tűzgyűrűk jelennek meg amik képtelenné teszik a vízidomítást a hatalmas hőség miatt. Aaron körül is tűzidomárok jellenek meg, pontosabban a csuklyások. Kira pedig ismét egy kényelmes karperecet kap -ahogy a többiek is, még ha harcolnak is, de be kell látniuk, hogy nincs esélyük. Egy Köztársaság Város alatti csatornába hurcolják őket, majd elzárják a kijáratot. A fiú ismét teljes nyugodtsággal teszi fel a kérdést.

-Tehát, mit akartok a naptól?

Aaronnak még mindig szörnyen lüktetett a feje, fájt mindene a falnak csapódás miatt. Kótyagos volt még, amikor az álarcosok rárakták a karperecet, és elhurcolták őt, és a három lányt csatornába.

~Jól indul az első napon Köztársaság Városban... Így, hogy a kezem meg van bilincselve, meggyógyítani sem tudom magamat.~

Körülnézett, szemével próbált egy lehetséges menekülőútvonalat találni, ám nem járt sok sikerrel. Gondolt arra is, hogy beveti, az előtte álló kis mitugrász ellen véridomító képességeit, ám félt, hogy megint nem tudná kontrollálni magát. Így is eléggé zaklatott volt.

-Tehát, mit akartok a naptól? - mondta a zöld szemű srác nekik, gúnyos mosoly kíséretében.

- Az titok - mondta egyik, a három lány közül. Fekete hajú, barna szemű volt, vörös, tűz népe ruhában. Aaron már most ki nem állhatta.

- Fogalmam sincs, ti őrültek miről beszéltek - mondta gúnyosan. - De én szeretném még látni a napfényt, szóval hálás lennék, ha elmehetnék - vágta oda a fiúnak, majd a három lányhoz fordult. - Kik vagytok ti, és mégis mibe kevertetek engem? - kérdezte tőlük morogva.

~Nyugalom Aaron, nyugalom.~

Zima utálta a bilincseket. De nem is az volt a legrosszabb, hanem hogy elkapták őket. Legszívesebben kiabált volna, olyan ideges volt. De fékezte magát. ~ Egyelőre bele kell törődnöm a helyzetbe, de úgy is kijutunk. Valahogy... De legalább arra van esély, hogy megtudunk róluk valamit. ~ Mély levegőt vett, próbált közömbös arcot vágni, miközben levitték őket a csatornába. A fiú újra felteszi a kérdését, hogy mit akarnak a naptól. Kira válaszán meg sem lepődött. Viszont a másik fiú megjegyzése bosszantotta. ~ Láthatta, hogy mekkora erővel rendelkeznek. Nem fogják kiengedni csak úgy, kérésre. Most már belekeveredett. Rosszkor volt rossz helyen. Pont, mint mi. ~ Karin válasza viszont nagyon tetszett neki, ő sem találhatott volna ki jobbat. ~ Csak azt remélem, hogy van elég tudása a Tűz Népéről. ~

Kira elgondokodva hallgata a többieket. ~Azt hiszik sikerülhet? Ők talán kijutnak, de én? Ellőtettem már az esélyem... És én miattam kerültek ilyen helyzetbe~ dühös volt magára. Szétnézet. Négy őr plusz a fiú. ~Ha megpróbálnék idomítani... Nem, nem csinálhatok több meggondolatlanságot! ~ harapot az ajkába. Üvölteni, tombolni akart.

Sárkányok, gyakorlatozó őrök, titokzatos átjárok... Aaron nem hitt a szemének. ~A dolog kezd túlnőni rajtam.~

Az elrablójuk Ba Sing Se-be vitte őt és a három lányt. ~Ez az én szerencsém. Megérkezem Köztársaság Városba, erre, szinte azonnal elrabolnak, ráadásul három teljesen ismeretlen lánnyal, akikről lövésem sincs, hogy kicsodák.~ Ám Aaronnak félre kellett tennie ezeket a gondolatait, ha élve megakarta úszni az egész kalandot. A három lányon is segíteni akart, éppen annyira tanácstalannak tűntek, mint ahogy ő érezte magát.

~Most azt hiszik, hogy a tűz népe tisztelői vagyunk. Muszáj lesz tovább játszanom ezt a szerepet.~

Aaron a Köztársaság Városba való utázása során hallotta, hogy Ba Sing Se-t elfoglalta egy ismeretlen banda, de csak legyintett rá, pletykának gondolta. Egészen mostanáig.

A kis csapatot az "Uralkodónak" nevezett férfi elé vitték. Aaron megpillantotta a teremben Amont is. ~Ez lehetetlen. Mi folyik itt? Amon halott.~ Aaron természetesen tudott Korra Avatár és Amon között történtekről.

~Hihetetlenül erős véridomár. Csakúgy, mint a titokzatos férfi, aki engem is tanított, majd eltűnt... Talán, ha sikerülne vele beszélnem, tudna róla valamit. Nem sok véridomár van.~

- Meghajolnak az új király előtt, ez tetszik. Most pedig beszéljetek, mit akartok tudni rólunk hamár személyesen engem kerestetek fel - mondta az "Uralkodó".

~Egoista, rettenetesen öntelt. Ez lesz a megoldás, fényeznünk kell az egóját.~ Aaron a három lány felé fordult és feltűnésmentesen rájuk kacsintott.

- Uram! - szólalt meg Aaron határozottan. - Hallottunk nagyszerű tetteiről, az egész főváros az Ön nagyságától zeng. Azért bátorkodtunk felkeresni, hogy még többet megtudjunk a mozgalmáról és segítsünk Önnek, ha méltónak talál e megtiszteltetésre minket - hajolt meg mélyen a fiú.

~Istenem, mégis miket meg nem teszek a túlélés érdekében. És mi ez a béna szemkötő, ezen a félnótás "Uralkodón?~

Zima még sosem gondolt bele, hogy ilyen csatornarendszer van a város alatt. Először azt hitte, ide fogják őket bezárni, de aztán átvitték őket egy portálon. Zima látott már elég képet ahhoz, hogy felismerje Ba Sing Se palotájának tróntermét.

~ Na ez az a város, ahová sosem akartam eljutni. *körülnézett* Hogy lehet, hogy a Dai Li meg Amon a banda jelképét viseli? Várjunk csak... Amon? De ő halott, nem? ~ Közben az 'uralkodó' hozzájuk szólt. Már épp a válaszon gondolkodott, mikor újdonsült társuk rájuk kacsintott, majd a férfihez mondott. Zima elismerte az ügyes választ, viszont volt vele némi problémája.

~ A chiblokkoló tudja, hogy ő nem közénk tartozik, és hogy fogalma sincs az egészről. Ez a kirohanásából kiderült. Remélem, hogy a chiblokkoló nem tud szólni az 'uralkodónak' és, hogy az úrnak is megtetszik ez a hízelgés és nem kerülünk nagyobb bajba. ~ Zima úgy döntött, vár. Ő nem képes ilyen hízelgásre. Kira pedig feltette normálisan a kérdést. Míg a válaszra várt megpróbálta feltűnés nélkül felmérni a terepet.

~ Igazából egy valamit megkérdezhetek. ~



- A délután folyamán nem láttuk a szellemeket. Önök vitték el őket, és ha igen miért?