Városháza

Zima vigyora rögtön lelohadt, ahogy megérdekezett a városháza előtti szinte teljesen üres térre. Megdörzsölte a szemét, de továbbra is csak azt a néhány utazót látta. Más talán nem tulajdonított volna akkora jelentőséget a csendnek, de Zimának rossz előérzete támadt.
~ Nekem ez nem tetszik. Meg kell tudnom, mi folyik itt.
Besétált egy kis utcába.

Karin nyugtalanul szétnézett a téren. Valamiért zaklatottnak érezte magát...volt valami a levegőben, ami nyugtalanította, hasonló, mint amit a szüleit elsodró homokvihar előtt érzett.

~ Képzelődöm ~ jegyezte meg magában, és továbbhaladt. Még mindig ideges volt.

~Zavaró ez az ürreség... Valami történt. Vagy még fog~ kezdett mér Kira is nyugtalankodni. Meg látott egy lányt, aki a ruhája alapján a föld királyságából jöhetett.

Gondolta megkérdezi a lányt, hogy szerinte mi történhetett. Ahogy elindult felé észrevette az arra járőröző rendőröket. Kicsit megtorpant, de nyugalmat erőltetett magára és tovább ment. A rendőrök nyugtalanul viselkedtek. Ismét megállt és fülelt, hátha meghall valamit

-A szellemek amilyen hamar megjelentek tünnek is elfele

-Ja, ez engem érdekelne hogy mitől

~Hogy nem tűnt fel eddig? A szellemek nincsenek sehol ~

~ Rendőrök ~ vette észre hirtelen Karin, és a torka egy pillanatra elszorult. Látta rajtuk, hogy nem egyszerűen járkálnak...valami probléma lehetett. Érezte a földön a szívverésük gyorsaságát. Tehát nem csak képzelődött...ami nem igazán nyugtatta meg.

Akkor jutott eszébe a harmonikus összekapcsolódás és a szellemek. Eddig nem is vette észre, hogy eddig mindenhol szellemek voltak...most azonban egyet sem látott. Oldalra nézett.Biztos volt abban, hogy mások is a rendőröket figyelték. Például egy lány, aki a padon ült.

~ Lehet, hogy meg kellene kérdeznem valakit, hogy mi folyik itt ~ jutott eszébe, majd elvetette az ötletet. Nem, nem...inkább vár még egy darabig.

Karin egy pillanat múlva vette észre, hogy egy lány követi a járőröket. Vöröses haja volt, meg kék szeme, és öltözetéből arra tippelt, hogy tűzidomár lehet - legalábbis, a tű népéhez tartozhat.

Egy másodperc múlva azonban észrevette, hogy a lány elsiet a rendőrök mellett. ~ Vajon tud valamit? ~ kérdezte magától, arca pedig olyan határozott lett, mint itt, Köztársaságvárosban még egyszer sem. Követni fogja a lányt...hátha megtud valamit. Elvégre, már két napja nem került semmiféle bajba.

Meg állt egy háznál. Szétnézet. Olyan érzése volt, mintha valaki követné. Dörömbölni kezdett az ajtón. Egy férfi nézett ki rajta.

-Mit akarsz?

-Neked is hello Kozu. Beszélnem kell a főnökkel. –válaszolt Kira. Az ajtó kinyílt és a lány belépett. A szoba végében egy író asztal volt. Mögötte egy férfi ült

-Foglalj helyet Kira –mondta kedvesen

-Gyors leszek, semmi kedvem itt lenni. -tért a lényegre – Hallottam egy új szervezetről. Fekete Nap. Mit tudsz róla?

A férfi megrázta a fejét – Semmit. Ez nekem is új. Miért érdekel amúgy?

-Azzal te ne törődj – felelte már az ajtó felé tartva. Biccentet a két férfinak és kilépett

Zima látta, ahogy a gyanús lány megáll egy háznál és belép. ~ Vajon ki lakhat itt? ~ töprengett. A földnépi lány is megállt és hirtelen felnézett. ~ De régen gyakoroltam az osonást, lehet, hogy észrevett... ~ Időközben a gyanús lány is kijött. Erre a földnépi elélépett és valamit mondott neki. ~ Kell találnom egy párkányt, vagy valamit, ahonnan hallom őket. Vagy legalább a szájukat látom... ~

- Igen, már egy ideje gondolom - válaszolta -, de meglehet, hogy ő is csak egy érdeklődő - mosolyodott el kissé gúnyosan. - Szóval semmit sem tudsz? - kérdezte újra, majd megvonta a vállát. - Kár.

Karin a tető felé nézett. Ha volt is ott valaki, nem maradhatott örökké odafenn. Viszont az, hogy a lány sem tudott semmit, kissé bosszantotta. Pedig remélte, hpgy végre talál valami információt...valamit, ami megmagyarázza, mi folyik itt.

- Tipped sincs, mi lehet ez? Sajnos és lecsúszam a rendőrök beszélgetéséről is... - jegyezte meg.

- A Fekete Nap...hm...még nem hallottam róluk - mondta Karin, ~pedig már összefutottam néhány bűnbandával ~ jegyezte meg magában ~, de az biztos, hogy valamit tudhatnak...még a szellemek is eltűntek az utcákról, és ez nem hangzik olyan jól~

Ismét a tető felé pillantott. Látta a tűznépein is, hogy idegesíti..és ha őszinte akart lenni magához, akkor már neki is kezdett elege lenni belőle.

- Ha ennyire érdekel ez a beszélgetés, akár le is jöhetnél! - kiáltott a tető felé.

- Igen, arról - nyugtázta kissé bosszúsan Karin, és végignézett Zimán. Úgy tűnt, jól sejtette. A lány lehet, hogy tényleg csak kíváncsi volt. ~ De azért jobb lenne vigyázni ~ tette hozzá magában, majd beismerte, hogy a tűznépinek ugyanerrre ugyailyen oka lenne. - A nevem amúgy Karin - tette hozzá.

Zima végig nézett a két lányon. ~ Óvatosnak kell velük lennem. Főleg Kirával. Nem szimpatikus. ~ Végül úgy döntött megosztja velük azt, amit tud, bár az nem sok. ~ Ó, Sid, hogy nem voltál hajlandó mesélni róluk. És hogy már nem laksz a városban. ~ De elkalandozott.

- Annak idején, mikor először a városban jártam, egy fiú megpróbált kirabolni. Elég kezdő volt, könnyedén visszaszereztem a táskám. Azonban miután futni hagytam észrevettem, hogy elejtett valamit. Egy szakadt papír volt, melyen Ozai nagyvonalakban megrajzolt arca és egy furcsa szimbólum volt. Nem tudtam mi lehet, elraktam. Már meg is feledkeztem róla, mikor az unokatestvérem megtalálta nálam. Döbbenten suttogta, hogy a Fekete Nap. Mikor megkérdeztem, mi az, először furcsán méregetett, majd megrázta a fejét és annyit mondott, hogy csak egy városi legenda, ne foglalkozzak vele. Furcsálltam, így megpróbáltam utána kérdezni. De senki nem hallott róluk. Vagy nem akart beszélni róluk. Mindenesetre most már ki akarom deríteni, kik is ők pontosan. És mi közük a szellemekhez...

- Milyen kár... - jegyezte meg halkan Karin, és a vetett egy futó pillantást a kát lányra. ~ Ha ez városi legenda lenne, akkor többen ismernék...azokról mindenki tud ~ tette hozzá magában. ~ És különben is, mi köze lehet Tűz Ura Ozaihoz? Ő már réges-régen meghalt...az csak történelem ~

- Szerintem vissza kellene mennünk a Városháza előtti térre - fordult Zimához és Kirához. - Hátha találunk valakit, aki tud valamit...

A lányok pont rosszkor voltak rossz helyen, ugyanis valaki a sikátorból végighallgatta a beszélgetést amit a furcsa férfivel folytatott s amint visszaértek a főtérre be is kopog az ajtón. A férfi persze neki is gyanútlanul ajtót nyit, azonban rögtön egy csóva ér a nyakához, szinte már perzseli azt.

-Ez a három már egy ideje nyomoz erre, mintha keresnének valakit. Csak nem a szellemeket, vagy netán minket? Mutat fel egy pergament a fekete nap logójával. Az illető persze félti az életét, így elmond mindent amit Kira kérdezett. Az események ezután gyorsabbak lesznek, furcsa -főleg csuklyás- alakok kezdenek el megjelenni a városházával szemben, mintha elzártak volna minden kijáratot. Egy férfi vagy inkább egy srác kapcsolódik be a beszélgetésükbe, mind a hárman megilyednek egy kicsit.

-Jó estét hölgyeim, nem kéne ilyen későn egyedül bóklászniuk. Megengedik, hogy hazakísérjem magukat? Esetleg beüljünk valahova.

Aztán nyújtja ki a kezét -kesztyű van rajta- és várja, hogy a lányok is így tegyenek. Ha ezt teszik, akkor egy csókot nyom rájuk, azonban ha jobban megfigyelik a karját akkor a kesztyű alól egy kicsit kitűnik a tetoválás, tényleg csak apró jel, azonban nyilvánvaló, hogy a nap egyik szára.