Belváros

Nahát, ez aztán puccos hely! - gondolta Azoir, mikor kiszállt a vasúti kocsiból és körülnézett. - Ahogy nézem itt laknak tehetősebb emberek is. Talán van köztük egy-kettő aki szereti a pro-idomítást. Hm, megkérdezem azt a járókelőt. - Azoir gyorsan odasietett egy felé sétáló fiúhoz és megkérdezte-: Jónapot! Szeretnék információt kérni arról, hogy tud-e valakit a közelben, aki ismeri a pro-idomítás szabályait.
Hát ez aztán jól elzavart! Hihetetlen, hogy elküldenek, csak mert nem vagyok gazdag.- gondolta Azoir, miközben felfigyelt egy közeli rádióra, mely épp az aktuális híreket mondta be. ~ "A sárkányházak kerületében több helyen is tűz ütött ki! A tűzoltókat egy idomár is segíti"~

- Oda kell jutnom, mégpedig azonnal! Az az idomár biztosan tud nekem segíteni a fejlődésben.- Gondolta Azoir, majd futni kezdett az utcán, miközben próbálta kitalálni, hogy hol is lehet a sárkányházak kerülete.

Mikor Ming a városba ért tele volt döbbenettel. Látta a hatalmas házakat és a járműveket ami furcsa volt mivel nem volt ilyen a déli sarkon. Örült hogy nem csak jég van a lába alatt és a város szintiszta földre épült. Azonban meg volt döbbenve mivel tele volt a város emberekkel és mindenütt sürgés forgás van. Azonban alig várja hogy felfedezze a várost és egy kalandban legyen része. De előtte kikéne találnia merre is menjen.

~Miért vagyok ennyire önfejű? Most maradhattam volna Zukoval és a Fehér Lótusszal és segíteni a Fekete Nap elleni harcban, de nem nekem az kellett, hogy szemtől szembe állítsam meg őket és nem bevárni. Talán igaza van az öregnek (Zuko nagyúr) meg kell találnom a saját utam, de folyton csak a bölcsességeivel untat, na mindegy~ morfondírozott magában Seto, a vasutas kocsiból leszállva a Belvárosban.

~Remélem megtalálom az Avatart és Tenzinéket, hátha tudnék nekik segíteni, alig várom már, hogy ilyen nagyszerű mesterekkel együtt harcolhassak a gonosz ellen, nemcsak megbújni, ahogy a Fehér Lótusz teszi.~ tett szemrehányóan Seto.

- Addig is nézzünk szét a városban, hátha találkozok régi barátaimmal is, Makoval és Bolinnal. - reménykedett Seto.

Ming miután elment a sárkányházak területéről ismét a belvárosban találta magát. Azt se tudta hogy hol van. -már megint itt vagyok ahonnan elindultam, be kell iismernem hogy eltévedtem. Majd Ming próbált ismét egyedül eligazodni a belvárosban.

Miután Seto körbejárta a várost és nem talált meg senkit akit szeretett volna és azt sem tudta meg, hogy hol van az Avatar visszament a kiindulópontba a Belvárosba.

~Most mit csináljak, már mindenhol voltam ahol lehetne az Avatar vagy Tenzin... Még Mako-t és Bolint se találtam meg...mit tanácsolna ilyenkor Zuko..~

- Tea! - kiáltotta Seto és elment a sarki étkezdébe, teázni, de útközben megláttott egy lánnyt, Chou-t, aki az étteremből jött kifele és megszólította:

- Szia, Seto vagyok. Ugye abból a sarki étkezdében voltál, milyen a teájuk? - kiváncsiskodott Seto.

A belvárost mindig is próbáltam kerülni, mert itt sok ember van, és nagyobb az esély, hogy észrevegyenek, de muszáj volt eljönnöm, mert ételt akartam venni magamnak, és itt van az a boltocska, ahol mindent meg tudok venni magamnak tűrhető áron. Még volt nálam abból a pénzből, amit Chigusa adott, mikor elmondtam neki, hogy szökni tervezem. ~ Szegény nővérkém, az a zsugori férje biztos balhézik majd, ha meglátja, hogy hiányzik a pénze 0,00001 százaléka. ~ Mit volt mit tennem tehát, felvettem egy mélykék csuklyát, és elindultam. Elrejtettem a ruhám zsebébe négy üvegcse homokot, biztos ami biztos alapon.

Persze!

Hung Chen Amint odalépett a szépséges viz idomárleányhoz fél térdre ereszkedett és megmutatta könyökét és éktelen lila foltjait...



-elnézésüket kérem bunkóságomért.. amint segtettél megyek is..

Észrevettem tekintetén hogy szigorubb neveltetése révén sokkal udvariasabb mint én,

és Utána magázodtam hogy ne szégyenüljek meg még ennél is jobban...



-Mivel hálálhatom meg önnek..?. Jajj ez még fáj! ... (sosem kezelték még vizzel a testem...)

- Igen, Seto. Itt születtem, vannak is ittenibarátaim, de már régóta nem élek itt. Zuko nagyúrnál tanultam az elmúlt egy évben, de jelenleg szétváltak az útjaink, úgyhogy nekem ide kellett jönnöm. - magyarázta Seto.

- Szeretem a Jázmin teát, Zuko kedvence, szóval megszerettette velem, sok jó gondolatot ébreszt, például, hogy hogy találjam meg az Avatart, hogy segítsek neki, mert ezért jöttem. - mosolyodot el Seto, miközben ezt elmondta.

Beszélgetésüket egy sebesült férfi megzavarta, aki a lány segítségét kérte, mert ő gyógyító volt. ~Akkor azthiszem lépek is és iszom egy jó teát~ jutott eszébe Setonak, elköszönt és be is ment teát inni.
Seto tea ivás közben egy érdekes személyt vélt felfedezni az étteremben, egy földidomárlányt csuklyában. Nem is ez volt a feltűnő, hanem ahogy viselkedett, bár ez csak megérzés volt Setonak, de olyannak tűnt, mint ha bujkálna valaki/valakik elől...

~Fura nekem ez a lány. Lehet, hogy a Fekete Nap egyik tagja. Kicsit körbe kéne szimatolnom, legalább végre történne is valami~ töprengett Seto, és egy hatalmasat kortyolva Jázmin teáján odament a lányhoz és hozzászólt:

- Szia, látom kicsit zavarban, megkérdezhetem mi a baj? Egyébként Seto vagyok.- próbált jófejnek tűnni, de csak álca volt, hogy kiderítse mik is a szándékai a lánynak.

Chen miután kezeltette magát eme kedves teremtésnél gondolataiban,tervezgette hogy útnak indul. Érezte hideg ,meleg sugarakat.. amiket a víz által bocsájt ki e misztikus gyógyító hölgy... nagyon jó érzés... kiskoromban éreztem magam utoljára igy.. egy tóban.. halovány emlékek...

-Köszönöm Chou , sosem felejtem el, (megofgtam két kezemmel az ő jobbját és kezet csókoltam neki)

-Igen.. meglovagoltam egy szitakötőszellemet.. csak az ledobott...

-kérem kerülje el teleholdkor ezt a vidéket... mert valami gonosz varázsló mozgatott engem... és nem emlékszem mi történt..

-Nem mindenkinek merem nevem mondani.. ,,súgok,, körözött vagyok,,... Hung Lao Chen vagyok , elég magas rajtam a vérdíj... nem vagyok gyilkos.. csak egy tolvaj.. Aki gazdag zsarnokokat rabol ki. (hupsz elszólltam magam)

-Nem használhatom a Lao nevet, mert kitagadtak egy nemes földidomár familiából.. ezért a plakátokon e név nincs is, már csak az hiányzik hogy a rokonok is megkeressenek!

-Örülök hogy megismerhettem önt Chou kisasszony! Várja önt benn valaki.. megyek is utamra... és hirtelen hátulról visszafordulok.. mert még hallok valamit, hegyezem füleim.

-Fáradt? Tudod nagyon sok fura ember maszkal ebben a városban, akiktől jobb félni mint megijedni. - Finoman utalgatott Seto. A válaszolas közben észrevette, hogy a lány a zsebébe nyúl. ~Vajon mit akar elővenni? Jobb lesz vigyázni!~ gyanakodott Seto, aki most azthitte egy Fekete Nap tagot csipett nyakon.

- Egy körözött bűnöző? Persze! - legyintett a lány. Egyáltalán nem hitte el, azt, amit a férfi mondott, de nem akart belekötni. - Hát nagyon örültem, Hung Lao Chen. Kedves embernek látszik. Remélem találkozunk még. - köszönt el Chou, majd sarkon fordult és az étkezde felé vette az irányt, de néhány méter után megállt. Megfordult és a férfi után kiáltott. - Legközelebb ne próbálkozzon ilyen extrém sportokkal!

Ezt követően Setohoz sietett. A fiú említett valamit az avatárról. Chou nagyon szeretné őt megismerni, elvégre ő is déli víztörzsi. Nagyon sajnálja, hogy soha sem találkozhatott vele eddig. Abban reménykedett, hogy a fiú hátha tud róla valamit.

Amikor belépett az étkezdébe látta, hogy a fiú éppen teát iszogat és egy csuklyás alakkal folytat beszélgetést. Közelebb ment hozzájuk. Ekkor jött rá Chou, hogy akivel Seto beszélget egy lány.

~Ő meg kicsoda? Talán ismerik egymást? És mi az a...~

Chou nagyon megrémült, amikor észrevette, hogy a lány minden bizonnyal támadni készül.

- Vigyázz! - kiáltotta.

Kyoumi számára kezdett élesedni a helyzet. Egyértelműen a fiú azt szerette volna, ha Kyo leveszi a csuklyáját, legalábbis amennyit le tudott szűrni Seto mondatából. Kyoumi gyanakvóan mérte végig a fiút, immáron második alkalommal.
- Tőlem nem kell félni, nem bántok senkit. - bár a láyn ezt mondta, háta mögött idomítani kezdte az üveget és a homokot. Az üveget apró szemcsékre törte úgy, hogy az semmiféle zajt nem csapott, a homokot pedig a másik keze felé irányította. Mindkét keze a háta mögött volt.
- Egyébként is, keresel valakit? Vagy csak ennyire jótétlélek vagy? - kérdezte cinikusan. Nem akarta megbántani a fiút, de ha tényleg üldözői közé tartozik, következő mondatával le fogja magát buktatni. Kyoumi teljesen teste rezgéseire koncentrált a fiú lába alatt levő homokszemcsék segítségével, így próbálva kiszűrni, hogy igazat mond-e.

Kyoumi úgy érezte, hogy a vele szemben álló nem hazudik, legalábbis abból, amit meg tudott állapítani a homokszemcsék segítségével.
~ Az avatárt? Mégis ki ez a fiú, és mit akar az avatártól? ~ Kyoumi válaszolni sem tudott, mert valaki azt kiáltotta a fiúnak, hogy " Vigyázz". A lány ösztönösen, rémületből kezdett bele akcióiba. A homokot a háta mögül megpróbálta a fiú szemei közé idomítani, az üvegszilánkokat pedig a lány felé idomította, majd dobbantott kettőt, s kezeit fokozatosan lentről felfelé húzta, mire a föld megmozdult és négy fal vette körül a négy oldaláról. Mindezt egy pillanat alatt. Zavartan pillantott körül. Nem tudta most mi tévő legyen.
- Mit akartok tőlem? - kérdezte teljesen megrémülve. Majd kiesett a szíve a helyéről. Ha ők nem is voltak az üldözői, a városban biztos, hogy felfigyeltek a kis akciójára.
~ Legrosszabb esetben ellököm a négy falat feléjük, majd homokidomítással elterelem a figyelmüket ~
Az elgondolás után földhöz is vágta a maradék üvegcséket, hogy bármelyik pillanatban kész lehessen alkalmazni tervét.

Hallgattam mik történnek odabent és figyeltem, hogy egy füstfelhő is kiszállt.

- Azt hiszem nekem is mennem kéne.. ~Feláll és abban a pillanatban visszaül~ túl lusta vagyok majd később. Még nem érkezett el az a pillanat.

Folytattam a nézelődést.