Belváros

Láttam hogy a földidomár lány szorult helyzetben van, ezért közbe kéne lépnem.

~Villámcsapás, porfelhő~ - Ne aggódj nem lesz semmi baj! ~Suttogtam a fülébe a földidomár lánynak.

Majd megjelent egy másik lány is és azt mondta ő is segíteni szeretne a bajbajutott lánynak.

- Szuper, így van esélyünk.

Látom hogy egyre roszabb a helyzet...

-Na jó ennek véget kell vetni!!!

-Elég volt a harcból!!!

Az összes homok ami volt körülöttünk.. az épület törmelék.. azt összegyűjtöttem és kifújtam egy ablakon , ami össze is tört a nagy nyomás alatt...

(rég nem koncentráltam..) Ránéztem a tűzidomár srácra, és koncentráltam.. a szemeiből is kijöttek a homokszemek...

-.Tudom fáj, 3 nap múlva elmúlik!

Az emberek már menekülnek, egyedül a tulajdonos áll tétlenül megbújva egy nagy váza mögött...

-Még egy követ löktem a lány felé

Kyoumi nagyon meglepődött, amikor két földidomár a segítségére sietett. Egy lány és egy fiú, akik láthatóan nem éppen tapasztalatlan kis kavicsidomítók voltak. A lány egy gyönyörű védéssel eltérítette a felénk érkező követ. Mindeközben Seto tűzcsóvákat irányított felénk, teljesen káosz volt. Mindenhol por, és törmelékek, az emberek pedig menekültek a helyszínről.
~ REMEK! Most aztán megszívtam! Ha most nem kapnak el, sosem ! ~
Kyoumi dühösen idomítani kezdett, és körülöttük minden irányba homok-tornádókat küldött. Ezeket azonban még mielőtt célt értek volna megsemmisítette.
- MINDENKI NYUGODJON MEG! - kiáltotta ahogy az utolsó porfelhőt is eloszlatta. Zihálva, kimerülten folytatta remélve, hogy több támadás nem érkezik rá. A harc hevében a csuklyája is leesett fejéről, így megmutatva csillogó kék szemeit és haját. Nagyon félt, hogy le fog bukni.
- Én nem akarok senkit sem bántani! Nem is értem a harcunk célját! A támadásomat ijedtségembe csináltam, és senkinek nem akartam komoly sérülést okozni!
Kyoumi remélte, hogy ezekután kezdenek majd csillapodni az indulatok ő pedig el tud bújni valamerre a közelben, mert már szinte látta szemei előtt a rendőrség érkezését.

Seto szemebol valaki kiszedte a homokszemcseket, de mikor kinyitotta a szemét, nagyon fájt neki így újra becsukta. De mielőtt ezt megtette volna még látta a felé közeledő femdarabokat, elkerülte azokat, de az egyik eltalalta, megvagta a lábát és térdre rogyott. Seto hallotta Kyoumi kiabalasat, erre ő: - Te miről beszélsz?! A Fekete Nap tagja vagy azért vagy itt hogy foglyul ejts minket és elkapd az Avatart! Ahogy észrevettem nem egyedül vagy. - fájdalmasan kiabálta Seto. ~De sebaj, hamarosan itt a rendőrség és a terveitek kudarcba fulladnak. ~ mosolyodott el magában Seto, aki megvolt győzödve arról, hogy Kyoumi az ellenség közül való.

A helyzet kezdett kibontakazódni.. és olyan gyorsan minden kerül a helyére.. az emlékek.. az elfeledett technikák... Hung odasietett a vízidomárhoz és a sérült sráchoz... letépett egy függönydarabot és a srác sebét bekötözte.

-Kimegyünk innen.. nem érdekel mi lesz velem Kisasszony, a srácnak meg kell gyógyulnia.. ha elkapnak engem ezek után... nem érdekel!

Felkaroltuk a srácot és kivittük az ajtón...

A rendőrség az utcai verekedésekre hamar felfigyelt, azonban nem tudott a segítségükre sietni a Fekete Napnak hála. Köztársaság Város eddig kimaradt a háborúból, azonban a Fekete Nap léghajói a hegyekből érkezve a város fölött álltak meg. Ezt megelőzően robbanások voltak hallhatóak a repterek felől, ugyanis azok felszállópályáit megsemmisítették. A léghajók a kikötő hajói számára lőtávolságon kívül vannak így az égen köröző hajók mindenki számára sebezhetetlenek. A már említett járművekből köteleket lőnek ki, több épületen károkat okozva ezzel. Majd hirtelen minden rádióból egy férfi hang szólal meg.

-Üdvözlöm Köztársaság Város lakosságát, Amon vagyok. Az az Amon, aki egyszer az Egyenlőségiek oldalán harcolt. Az az Amon, akit legyőzött az Avatár majd meghalt. De akkor azért buktam el, mert a rossz oldalon álltam. Most már tudom, hogy mi hiányzott a lelkemből. A tűz, az egy igaz elem. Az uralkodónk, Lee megtanított arra, hogy ne csak elvegyek hanem adjak is. Ti, Köztársaság Város polgárai lehetőséget kaptok arra, hogy csatlakozzatok a Tűz Igaz népéhez és az idomítási formátokat tűzre cserélni. A megtisztítás ismét kezdetét veszi.

Az utcákon több motor és autó indult el egyszerre, s kezdtek házról házra járni. Pont egy ilyen közeledik Minghez és "társai"-hoz.

Ming halotta Amon beszédédét a rádióból ami aggasztani kezdte. Majd kinézett a teaházból és látta amint épp ott álltak meg a motorok és az autók. Sejtette hogy Amonhoz tartoznak. Ming kicsit megijedt majd egy kis fémet vett a kezébe...

Seto kezdte visszanyerni a szemevilágát. Hallotta, az étkezde rádiójából Amon beszédét és, hogy most már ő is a Fekete Naphoz tartozik.

~Micsoda, a Fekete Nap támadást indít Köztársaság város ellen? És a "Tűz Igaz népe"? De hát ez a lány nem is tűzidomár, hanem földidomár. Akkor ezek szerint..."~ mélyedten döbbent rá Seto, hogy félreismerte a lányt.

- Te akkor nem is vagy Fekete Nap tag? - döbbenten kérdezte Seto Kyoumi-tól.

Hirtelen motorok búgására lettek figyelmesek, Seto először azthitte, a rendőrség az. Később amikor már egyre közeledtek, meglepődve vették észre a többiekkel, hogy nem a rendőrség, hanem Fekete Nap logójával ellátott járművek tartottak feléjük. Seto megijedt.

~El kéne bújni valahova, de már nics idő erre, fel kell venni a harcot még sérülten is~ döntött magában Seto.

- Srácok! Tudom, hogy eddig egymás ellen harcoltunk, de ha túl akarjuk élni az ütközetet, össze kell fognunk és együtt harcolni ellenük! - szólította fel társait. - Tudom, hogy rosszul ítéltelek meg és bocsánat mert megtámadtalak, de kérlek segíts, segítsetek megállítani a Fekete Napot, Köztársaság Városért! - mondta Seto.

Chen amint kihúzták Chou-val a tüzidomár srácot...

A történtek váratlan fordulatot vettek, a srácokkal összefogtunk...

-téritsük el a motorosokat, Amon az veszélyes! Mneküljünk! Tudok egy rejtekhelyet, ahol meghuzhatjuk magunkat!

-Hé fémidomárleány! Itt van az üveggolyó amit felém dobtál! (rákaccsintottam)

-Zavarjuk össze egy kicsit a motorosokat! és kövessetek engem! Megyünk a parkba!

Már éppen kezdtek lecsillapodni a kedélyek, amikor egy hang szólalt meg a rádiókból, a hang pedig Amoné volt. Kyoumi zavartan tekintett körbe. Azt hitte, ő meghalt, de ehelyett újabb szélsőséges szervezethez csatlakozott. Méghogy áttérni tűzidomításra, persze!
- Persze, hogy nem! Azt sem tudom mi az! - fakadt ki Kyoumi Seto kérdésére, de aztán rájött, hogy össze kell fogniuk, ha nem akarják, hogy kényszerrel elvegyék tőlük saját időmításukat, vagy elfogják őket. A többiek ugyan nem cselekedtek egyenlőre, csak felvették a harci állásokat a legtöbben, ám Kyoumi nagyon nem akarta, hogy itt vágják el az életét, és ahogy anyja párját ismeri ( aki egyben üldözője is ) még az is lehet, hogy ő is benne van ebben a szervezetben. Legalábbis a pénzelésében. Mindig is tudta, merről fúj a szél. Akkor viszont idomítás nélkül, de abban a hülye "kalitkában" kéne élnie. Na, azt nem. Dobbantott egyet, és úgy "gyűrte" fel a talajt a motoros útvonalán, hogy az az egyik ház falának nekicsapódjon, ha továbbhajt. Nem tudta, hogy sikeres lesz-e terve, vagy túl okos ahhoz a gonosz szervezet tagja, hogy bedőljön egy ilyennek. Ha menekülésre kerülne a sor, a lány abban sem habozna.

Seto látta Kyoumin, hogy hajlik arra, hogy egy csapatként harcoljanak, ugyanakkor a többiek, inkább külön-külön szerették volna felvenni a harcot az ellenséggel szemben...

~Nem nagyon hallgatnak rám, félig sérülten pedig nem tudom velük felvenni a harcot... megpróbálom megakadályozni az útjukat, hogy közel harcra ne kerüljön sor és el meneküljünk~ gondolkodott Seto a helyzeten.

- Srácok van egy tervem, de ahhoz ti rátok is szükség van! Ott van egy nagyon magas víztorony! - mutatott Seto az út melletti magas épületre ami kb. 50 méterre volt tőlük. - Csináljatok egy hatalmas homokvihart a víztorony melletti útszakaszra, hogy ne lássanak semmit, én pedig rájuk robbantom a tornyot! Ezzel nyerünk egy kis időt és el tudunk menekülni! - reménykedve kiabálta Seto, hátha meghallgatják a többiek.

- Chou! Kérlek segíts nekem, hogy időben odaérjek a víztoronyhoz, mert alig bírok lábra állni. - kérte meg a lányt Seto.

Ming halotta amit Seto mondott a viztoronyról. Egyetértett azzal hogy akkor van esélyük kijutni ha összefognak. - szerintem beválhat a terv, de csak úgy ha egy csapatként dolgozunk úgy lesz esélyünk kijutni,aakkor mi földidomárok keltsünk egy nagy homokvihart- kiálltott fel..

- Nem vagyok százas a homokidomításban, de mindent meg kell próbálni egyszer nemigaz?

Követtem a földidomár mozdulatait és sikerrel jártam. ~Ez elképesztő!~

A földidomárok elkezdtek egy hatalmas homkvihart kavarni, a tervezett helyszín felé irányítva. Egy idegen toppant eléjük, aki segítségét ajánlotta fel és segített Seto-nak eljutni a víztoronyig.

~ Muszáj megbíznom benne! Máshogy nem fog sikerülni a tervünk...~ vélekedett Seto és beleegyezett, hogy segítsen neki Miroku.

Odaérve a víztoronyhoz, már a homokvihar is megérkezett és közel jártak a motorosok is. Seto neki támaszkodott egy közeli oszlopnak.

- Most lépj kicsit távolabb, ez rázós lesz! - kiabálta Seto Mirokunak, mert a homokvihartól a rendes beszéd nem hallatszott volna

Seto szemeit becsukva, mélyen magában elkezdett összpontosítani, megpróbálta saját csijének minden erejét felhasználva berobbantani a víztornyot. ~ Soha nem kellett még ekkora robbantást használnom, mint amire most szükség lesz! Sikerülni fog, hiszem! ~ Fellendülve ezen kinyitotta szemeit és megindította a hatalmas erejű robbanást, egy nagy ordítással kisérve, éppen időben mert már a motorosok megérkeztek, de semmit nem láttak abból amit Seto készült tenni, mert elvakította őket a homokvihar.

Setot a robbanás ereje odébb repítette, de már nem volt ereje ahhoz, hogy meg tudja magát állítani, a víztorony pedig elkezdett dőlni a motorosok felé...