Alsó gyűrű - Szegénynegyed

A városban ismét felszólaltak a búgó,recsegő hangfalakból. Ezúttal nem Amon volt, sőt nem is egy ismert személy. Egyszerű híradós volt, nem más.

-Yan Lee új vonathálózata ma kerül megnyitásra, az imént kiválasztott száz rabot fogjuk kiszállítani az erdőbe az első úton, holnap már minden szabad polgár átkellhet rajta és egy jobb, gyorsabb hálózattal utazhatnak a nap fenséges birodalmában. Ne sajnálják azokat a rabokat, hisz kaptak egy esélyt a szabad életre ha képesek túlélni a szellemekkel teli erdőben, akkor szabadok. Sőt ha fél évig túlélik, akkor személyesen fogjuk őket visszahozni.

A vonat ugyan az erdőbe vezet, de az ötös csoportosulásnak kapóra jöhet, ha felszállnak rá.

Szóval Eriko és Ceva. Remek. Elhiszem, hogy így hívják őket, jobban mondva elhinném, amikor is a feltápászkodó fiú "Ceva"t Zimának hívja. Szóval hamis név. Lehet, hogy Eriko sem az akinek mondja magát, viszont ha most rákérdeznék a dologra azt hinnék, hogy akarok valamit így csak Zima neve hallatán csodálkozom el.

-Én úgy emlékszem, hogy Cevának hívnak.

Mondom, sőt folytatnám is a beszédet azonban a városi bemondó félbeszakít. Az a vonat rengeteg embert szállít. Mint Night nem törődnék a dologgal, azonban rendőr vagyok és így nem hagyhatom, hogy ártatlanokat öljenek. Ez amúgy is az eszméim ellen vall, hisz aki nem tett semmi törvénybe ütközőt annak nincs is oka félnie tőlem.

-Night vagyok.

Mondom, majd elmerülök a vasút bámulásában. Több megállója van így könnyedén fel tudunk rá szállni és az kivisz minket a Fekete Nap "birodalmából". Közel száz embert is magukkal vihettek, így közös erővel visszavihetjük Ba Sing Se-t oda ahova való. Tudom jól, hogy el kell hoznom a listát, de ha most visszamennék akkor gyanút fognának így inkább itthagyom. Úgyis van nálam hat darab lap, az pont elég. A rendőri tervemet ismertetm Aaronékkal.

-Jól beszélsz, fel kell szálnunk arra a vonatra. Rengeteg ártatlan ember van ott *És persze bűnözők is, akiket elítélhetek de ezt nem fogom hangozatni* akiknek a segítségünkre van szükségük és talán közösen kitalálhatjuk, hogy hogy juthatunk vissza Köztársaság Városba.

Bevallom, kissé aggaszt, hogy a lány(ok) hazudtak nekem, nem mintha minden jöttmentben megbíznék, de akkor is.

Karin kifejezetten jól szórakozott, miközben végiggondolta a hazugságokat, amik elhagyták a száját. ~ Annyira nem is értelmetlenek... ~ gondolta. ~ Végül is, a húgomat tényleg elvesztettem, csak épp nem most...az útitársam akkor is megsérült, és különben meg, egy szóval sem állítottam, hogy én Eriko vagyok. ~ szeme gúnyosan megvillant, és eszébe jutottak az előző két év kalandjai. Soha, egyszer sem használta a Karin nevet, most, Köztársaságvárosban volt az első alkalom, hogy így mutatkozott be valakinek...ő mindig is Eriko volt, a lány, akivel sosem történt semmi korábbi életében.

Ökölbe szorította a kezét, ahogy meghallotta, ahogy Aaron Zimának szólítja Cevát...ennyire nem lehetewtt szánalmas, hogy nem gondol bele a tettei következményeibe! Szíve szerint egy jókora sziklával vágta volna fejbe, de ennek most igen kevés értelmét látta...persze, attól még nagyon elege volt a fiúból, és látta Zimán, hogy neki is.

Mindenesetre, Zima képes volt megőrizni a hidegvérét, és egy tökéletes hazugságot talált ki...na igen, egy világutazónak kell némi ész, ha túl akarja élni. Ha tehette volna, azonnal gratulált volna neki. ~ Micsoda szerencse, hogy nem mindenki beszél, mielőtt gondolkodna ~ fintorodott el.

Hallotta, ahogy night és Aaron azon gondolkoznak, hogy ki tudnák-e használni a vonatot, és egyet is értett velük, azonban egyikük mellé sem akart állni...azonkívül pedig, ő egy aggódó nővér szerepét játszotta, aki elvesztette a kishúgát.

- A húgommal mi lesz? - pillantott idegesen Zimára, aztán elgondolkodó arcot vágott. - De...nem maradhatunk itt miatta - sóhajtott fel megadóan. - Tovább kell mennünk...van annyi esze, hogy megpróbáljon felszállni - mondta, agya pedig újra az avataron járt...végül is, ő is rab volt, nemde? Talán őt is kiengedik...ki tudja, lehet-e idomítást használni odakint...

Elindultak. Karin még egyszer visszanézett, és vett egy nagy levegőt...nem tudta elhinni, hogy nem maradt velük. ~ Bármi megtörténhet...ha meghalnak, én nem tudom, mit fogok csinálni... ~ aggódott, de tudta, hogy innen már nincs visszaút...visszarohanhatott volna, legbelül tudta, hogy felesleges. Ha ők nem mennek semmire, többen sem mennének, és a csatornában harcolni nem volt egyszerű. ~ Döntöttem. Most meg valószínűleg jó nagy bajba keveredek a döntésem miatt...de ha már ezt csináltam, akkor annyi léghajót kell elpusztítanunk, amennyit csak lehetséges ~ gondolta.

Némán lépdelt a többiek mellett, amíg ki nem értek a szegénynegyed utcáira. A lánynak már ismerősen festett a hely, és talán ha a barátai vannak mellette, még ki is mondja...de ehhez most abszolút nem volt kedve. ~ Minek? Ők csak csapattársak, de nem barátok...ennyi. És különben sem az a dolgom, hogy szerencsétlenkedjek már megint, hanem az, hogy léghajókat tegyek tönkre... ~ Kirára pillantott. Még ő volt az, akit legjobban ismert közülük.

Hiába távolodtak a csatornától, mégis vissza akart menni, hiába parancsolt magára ezerszer, hogy ne csinálja...bármi megtörténhetett, és ott lett volna a helye velük. ~ Mennyire tudnék örülni, ha az a hülye lelkiismeretem végre befogná... ~ bosszankodott, majd megtorpant. Tulajdonképpen, a csatornaszaggal, meg a ruháikkal, annyira nem is tűntek ki a tömegből. ~ Akkor sem, mikor a barátaimmal voltam itt... ~ jegyezte meg magában keserűen.

- Kira, azt mondtad, hogy tönkre lehetne tenni a motort... – fordult a tűzidomár lány felé. – Mert ha meg tudnánk csinálni, azzal nem kevés időt spórolnánk... – tette hozzá, majd Mingre, és Elainára nézett. – Ti mit tudtok idomítani, és mennyire? – kérdezte, és idegesen körülnézett. ~ Sietnünk kéne...nincs sok időnk, még ha át is vágtuk őket...bár azt nem hiszem ~ sóhajtott fel.

Ming észrevette, hogy Iona szelleme megjelent. Elmondta, hogy elkapták őket és Azoirt is, és ha aktiváljuk a bombákat az mindenkit megöl. Kira, Aaron hátizsákját a vízbe dobta. Úgy döntöttek Aaron és Quan itt maradnak és megküzdenek a nővel, a többiek pedig a szegénynegyed felé mennek. Ming elindult a többiek után. Kiértek a csatornából a szegénynegyedbe. ~ nincs sok különbség, a csatornába is ilyen kosz és bűz van, talán egy fokkal jobb. ~ ez a külső gyűrű és a léghajóállomás a belső vagy a felső gyűrűben van tudomásom szerint, nincs vesztegetni való időnk. Karin a motorokról kérdezett valamit Kirától, hogy hogyan lehet őket tönkre tenni. ~ elég idegesnek tűnik. Majd Karin rám és Elainára nézett, és megkérdezte mit tudunk idomítani és mennyire. Közben Kira elindult előre és odaszólt, hogy sietnünk kell mert még messze van a léghajóállomás, és útközben is elmondhatjuk mihez értünk. ’igaza van, nincs vesztegetni való időnk, ~ sietnünk kell, tényleg messze vagyunk. Ming is előre indult Kira után. – én föld és fém idomár vagyok, mindkettő nagyon jól megy, és a földidomítással képes vagyok érzékelni a rezgéseket, mozgásokat - szólalt meg útközben Ming.

Karin lehunyta a szemét, miközben Kirát hallgatta. Le kellett nyugodnia, nem kockáztatta az akciót azzal, hogy pont most megy át idegbetegbe. ~ Nagy levegő, többiekre figyelni, küldetésre koncentrálni...nyugalom. Most nincs semmi a világon, csak a csapat, a léghajók, és te ~ gondolta, és elvigyorodott. ~ És éppen a léghajóktól készülünk megszabadulni...~

Pár perc alatt sikerült is összeszednie magát. Abban biztos volt, hogy a tűzidomár lánynak igaza van, menniük kellett tovább...sietni, nem mintha számított volna. Úgyis tudták, hogy mennek...mégis, meg kellett tenniük. A többiekért. ~ Meg a világért...minden hülye szentimentális dologért, amitől normál esetben falnak szaladok ~ elfintorodott. Ez a helyzet mindenesetre a legelnézőbb szemmel sem volt éppen normális.

Hátranézett a lányokra és Zhenre, mikor mindenki elmondta, mit tud. ~ Hm. Ez érdekes ~ gondolta, és arcán halvány mosoly futott át. Tulajdonképpen, nem voltak rosszabb helyzetben, mint mikor meg akartak szökni a börtönből... ~ Tehát, akkor nézzük, mink van...két tűzidomár, egyik robbantani tud, a másik meg képes az átlagnál forróbb tüzet előállítani... Ezenkívül három földidomár, ebből két homokidomár, és egy jó fémidomár ~ összegezte magában, amit tudtak. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet, de a kihívás maga izgalommal töltötte el. ~ És van jó pár szétverhető léghajónk, melyeket valószínűleg folyton őriznek...számítanak ránk ~ grimaszolt. ~ Vajon mivel tudnánk őket legjobban meglepni? Várnak, csapda, kész...a legkézenfekvőbb és meghökkentőbb az lenne, ha egyenesen belesétálnánk... ~ jutott eszébe, és majdnem elnevetett magát. Hát igen, belőle ezt hozta ki a stressz...képtelen ötleteket.Hamarosan azonban elkomorodott, ahogy haladtak előre a szegénynegyed utcáin. Terc nélkül nem sétálhattak oda, mert várták őket, ugyanakkor nem állhattak le beszélgetni sem, mert legutóbb Night is kiszúrta őket...valami azonban mégis kellett volna, legalább kapaszkodónak.

~ Mit tudunk? Azt, hogy kevesen vagyunk...és hogy ha mi lebuktunk, és hallott mindent egy kém, akkor az Egyesült Erőkre sem igazán számíthatunk...vicces lesz. Öt fiatal egy léghajóflottával szemben...ha felszállnak, nincs időnk...most már nem kell elterelnünk a többiekről a figyelmet, szóval a lényeg a gyorsaság...a motoros dolog elég körülményes, viszont a robbantgatás meg túlságosan is látványos. Lényeg a lényeg, ebből sehogy sem jövünk ki jól...ráadásul még nem is értünk oda, és éltemben nem láttam, hogy nézhet... ~ gondolta, és Kira felé fordult.

- Hogy helyezkednek el a léghajók egymáshoz képest, és körülbelül mennyi van? – kérdezte halkan. ~ Ha egymás után, sorokban, akkor talán feloszthatjuk, és egész gyorsan végigrohanunk, mint valami őrült...együtt nem mehetünk, mert az túl sok idő. Ha külön megyünk, akkor viszont lehet, hogy megtámadnak...többen vannak, viszont meglehet, hogy Aaron és Quan lekötnek néhányat... ~ gondolta. Tisztában volt azzal, hogy kevés idejük van, mégsem jutott eszébe semmi szalonképes ötlet. ~ Jó...akkor megyünk, mint a diliházból szabadult rabok, és rombolunk, utána elkapnak, és talán a zűrzavar ideje alatt a többieknek sikerül időt nyerniük...talán. Egy kicsit 1 felnézett maga elé. A távolban lassan feltűnt a léghajóállomás. ~ Pár perc, és odaérünk... ~ jutott eszébe, és gúnyosan elmosolyodott. ~ Akkor jöjjön, aminek jönnie kell. ~

Gyorsan haladtak. A léghajóállomás már csak pár percnyire volt. Kira egy gyors vázlatot készített az állomásról. Elaina próbált mindent memorizálni. ~Úgy tűnik Kira már rombolt ott. És több mint valószínű, hogy a nagy rombolás közepette lesz egy kis csete-paté.~