Yan Lee maradványai (Yao Dai)

- Sajnálom, Nora. - fordult a lányhoz Iona. - Ígérem, megtaláljuk a barátodat, de ha a Fekete Nap ejtette foglyul, és jó okunk van ezt feltételezni, a legjobb döntés, ha először őket intézzük el. Akkor ő is biztonságban lesz, és hamarabb rátalálunk.

Felsóhajtott, de nem mert kísérőjére nézni. Remélte, a lány is megérti, hogy mekkora a baj, ahogy azt is, hogy mindenképp a Halál szelleméhez kell menniük. Ha nem teszik, talán késő lesz, és Nora barátjának sokkal kevesebb esélye lesz a túlélésre.

- Szóval? - nézett körbe a többieken, egy pillanatra megállapodva Chuangon, akihez Iroh külön szavakat intézett. - Ha akarjátok, menjetek vissza az anyagi világba. Ha visszamentek, rakjatok el nekem pár tekercset a furulya környékéről, láttam bennük információt a hangidomításról, amiről nagyon szeretnék tanulni. Én megyek a Ködhöz.

~Életemben először kockáztatok... és milyen ügyben! Remélem minden jól fog elsülni...~ Választ várt.

- Ennek örülök. Én nem tudok valami sokat a szellemvilágról, szóval kapóra jön. - felelte a lány, és tényleg örült, hogy lett egy ismerőse, aki azt is tudja, hová mennek pontosan. Ennek ellenére még mindig nem bízott Chuangban. Meghatározhatatlan megérzés volt, amit Iroh a légidomárhoz intézett szavai csak megerősítettek. Viszont azt már elfogadta, hogy szüksége lesz rá. - Nora, te is szeretnél jönni? - fordult a lányhoz. - Igazából nem sokat tudok a helyről, ahová készülünk csak azt, hogy nagyon veszélyes. És ha esetleg nem tartanál velünk, akkor is ígérem, mindent megteszek, hogy segítsek a barátodon. - biztosította a lányt, mert még mindig bűntudata volt, amiért a szellem keresése második helyre szorult.

Nora igazat adott Ionának, többet ártana, mint segítene a küldetésben, ezért úgy határozott, hogy visszamegy a való világba. Könnyes tekintettel elbúcsúzott Ionától, ám ráeszmélt, hogy fogalma sincsen, hogyan tudna visszajutni. Emiatt a csapattal maradt és együtt továbbindultak, arra amerre Iroh mutatta nekik, ugyanis egy szellemet se találtak, aki vezetné őket az úton. Már órák óta meneteltek szótlanul, fáradtan, mikor megelégelték a némaságot és elkezdtek egymással beszélgetni. Itt az idő, hogy kicsivel többet megtudjanak egymásról. Azt még nem tudják, hogy kb. 20 perc séta múlva, megérkeznek a Halál szelleméhez.

- Mi megőriztük az ősi levegő nomád hagyományokat, aszerint éltünk. Mivel a külvilágtól teljesen elzárva éltünk, szinte semmi hír nem jutott el hozzánk mindmáig... Vegetáriánus csak a mesterek voltak és azok, akik tisztelték az állatokat, élőlényeket hogy nem eszik meg... A mesterek között voltak hang- és füstidomárok is, akik a legmagasabb szinten sajátították el képességüket. Egyetlen képességet nem sajátítottak el a repülést, én akartam lenni az első a falumban, akinek ez sikerül, de még nem sikerült. - zárta szomorúan mondandóját.

- És te mióta kaptad meg a képességed? Milyen érzés volt levegőidomárnak lenni?

Az idomárok lassan, de biztosan haladnak a Halál szelleme felé, azonban amit ott látnak az több mint ledöbbenti őket. A völgy, melybe embereket temettek drótkerítésekkel van körbevéve s a Fekete Nap katonái őrzik azt. Körülőtte épületek, szobrok épülnek mintha csak egy várost akarnának felhúzni a Szellemvilágban. A kerítés másik oldalán is szinte teljesen eloszlott a köd, és egy hatalmas épület állt a kopár sivatagban. Afféle elmegyógyintézet, legalább is annak tűnt a belőle kihallatszó hangok alapján. Több utcasor és építés alatt áll odabent, a börtönvárosban a holtak immáron saját házban élhetnek hála a Fekete Napnak, azonban távozni onnan továbbra sem tudnak ahogy ellenszegülni sem. A kerítés fogjai, mely egy furcsa fémből épült aminek köszönhetően sem a szellemeket,sem a holtakat nem engedi át. Ugyanilyen fémből készült az a ketrec is, melybe Nora barátját és a többi szellemet zárták. A szakadéktól keletre s nyugatra egyaránt hasonló "városok" és falvak épültek és ha Iona visszatekint mindkét átjáró is körbe lett véve velük. Egyértelmű, hogy a Nap ki akarja zárni a szellemeket a rendes világból, pontosabban egy saját világot akarnak létrehozni ahol az emberek élhetnek. Ha dél felé néz a lány vagy Chuang akkor egy hatalmas gödröt vehet észre -valóban hatalmasat, körülbelül akkorát mint Ba Sing Se egy kristállyal a közepén ami a Nap által használt Portálokat működteti. A városban sűrűn járőröznek, azonban messze nem lehetetlen bejutni oda. Nora szó nélkül néz végig a hatalmas, épülő birodalmon.

- Idomítani nem tudunk, mivel nem egy portálon jöttünk a szellemvilágba, enélkül meg esélyünk sincs harcolni ellenük. Amit tehetünk, hogy megfigyeljük őket, és akkor megyünk be a városba. Vagy belülről próbáljuk kiszabaditani a szellemeket, úgy hogy elfogatjuk magunkat. Ez viszont kockázatos, lehet esélyünk se lenne kijutni.. - töprengett Chuang, miközben figyelte az őröket, hogyan viselkednek, és mikor hagyják el a helyüket.

- Ez egy kiváló ötlet! - értett egyett Chaung Ionával. - Ha a város egyik részén zavart keltenénk, be lehetne surrani a kirohanó őrök mögött. Viszont egy közülünknek, vállalnia kell a kockázatot, hogy eltereli az őrök figyelmét, amíg a a másik kettő észrevétlenül besurran. De ez akár azzal is járhat, hogy elkapják és bebörtönzik aki majd zavart kelt, ezért én fogom vállalni a kockázatot. Ti pedig menekítsétek ki a szellembarátotokat és keressétek meg a Halál szellemét. - mondta vérmesen komolyan e szavakat Chuang Norának és Ionának.

Az ifjú légidomár előrement és próbálta kitalálni hol kéne magára vonni az őrök figyelmét. ~ Ha itt kezdek el zajt csapni nem lenne jó ötlet, túl sok az őr és túl nagy a tisztás hogy elbújhassak valahol. Egy olyan helyen kellene magamra vonni a figyelmüket, ami a völgy mélyének közelében van, hogy becsalva őket a ködbe megzavarodjanak ott. ~ morfondírozott Chuang, miközben a mesterek tanításaiban bízva, gondolja csapdába ejtheti az őröket a ködben, hisz ő ismeri minden csapdáját a ködben. ~ Mégha sikerülne is, akkor is kevesen vagyunk. Hárman egy hadsereg ellen?! Kész őrültség. ~ aggódott Chuang a terv kimenetelét illetően. Most jött ugyanis rá, hogy mire is vállalkozott és reménykedett segítő társakra talál.

~ Itt az alkalom, most tűnnek a legsebezhetőbbnek. Ha nem most teszem meg, talán sose lesz ilyen alkalom mégegyszer. ~

És Chuang ezzel a lendülettel kirohant a rejtekéből. Zajt csapott és felkeltette az őrök figyelmét. Ezután várta mikor rohannak rá az őrök, hogy még idejében elmeneküljön és hogy a két útitársa biztonságosan behatoljanak a városba.

/Csak, hogy tisztázzam, pontosan hogyan néz ki ez a hely: Itt alakította ki a Fekete Nap a birodalmát. A terület elején házak (ebben laknak az emberi szellemek), szobrok, katonai központok vannak. A szakadékban, ahol a Köd volt (már nincsen, eltűnt) alakították ki a börtönvárost. Itt Lee /az Uralkodó/ megnyitotta a világ legnagyobb börtönét, ahol a piti bűnözők, átlagemberek, régi hősök vannak összezárva a legkegyetlenebb gonoszokkal és mindannyian zavartalanul tevékenykedhetnek mindaddig, amíg ki nem akarnak szökni a falakon túlra. Tehát ez a város szegénynegyede. Ez a rész van körülkerítve egy nagy drótkerítéssel (különleges anyagból van, szellemek és halottak nem hatolhatnak át rajta). Ide vannak bezárva a szellemek is. Továbbá délre van az óriási kristály, ami a Portálok (ezzel teleportál egyik helyről a másikra a Fekete Nap vezére, az Uralkodó) működésért felelős. FONTOS: ITT TUDJÁTOK AZ IDOMÁRI KÉPESSÉGEITEKET HASZNÁLNI, CSAK AZ NINCSEN HATÁSSAL A FALAKRA, VALAMINT A KERÍTÉSRE!/

AKKOR A KALAND:

Az őrök azonnal felfigyeltek Choungra, üldözőbe vették és a terve talán be is vált volna, hogy szélidomár képességeit bevetve lerázza az őröket, ám ekkor a fiúval szemben egy másik csapat katona érkezett. Méghozzá nem is akármelyik: az közeledett felé, amelyik elkapta Keinot, Azoirt, Ruant, Quant és Zhent, majd a Szellemvilágba hozták őket, a Fekete Nap főhadiszállására, azzal a céllal, hogy a Börtönvárosba zárják őket. Így Chuang a két őrcsapat közé került, bekerítették őt, majd könnyűszerrel elkapták. Nora teljesen elkeseredett és önmagából kikelve, sírva rohanni kezdett ezzel lebuktatva őt és Ionát. A katonák felfigyeltek rájuk és mindkettő lányt elkapták. Miután mindannyin bilincsben voltak , a városon át a Börtönvárosba vitték őket. Mikor a drótkerítéshez értek, mint a zsákokat behajították őket, kivéve Norát, aki megállás nélkül sikítozott, rángatózott, bőgött. Az egyik őr ezt megelégelte. Gonosz mosollyal a csapat tagjaira nézett.

- Őt most látjátok utoljára – jelentette ki, majd elráncigálta a sikítozó Norát. Pár perccel később már csak a lány halálsikolyát hallották.

Egy másik katona odafordult a Azoirékhoz. – Az Uralkodó és Amon hamarosan veletek is számolni fog – mondta, hátborzongató vigyor kíséretében, majd a katonák otthagyták őket a Börtönváros szegénynegyedében, a bűnözők között.

Iona hálás volt a vízidomár segítségéért, de alig tudott megszólalni. Hallotta, ahogy megöltek egy embert. Igaz, csak néhány órája ismerte, de megkedvelte Norát. Megpróbálta összeszedni magát, és remegő kézzel letörölte a könnyeket az arcáról. Öntudatlanul jöttek, a bánat, a sokk, és a kétségbeesés megnyilvánulásaként. Próbált nyugodtabban megszólalni, de a hangja még reszketett.

- A... A nevem Iona.

Körülnézett, és várta, hátha valaki megszólal. Próbálta kitisztítani a gondolatait, de még túl közeliek voltak a történtek. Egyetlen dolog volt, ami kicsit észhez tudta téríteni. Eszébe jutott Iroh. A Halál Szelleme. Nora barátja. Legalább, ha ő már nem élhette túl, a szellemet meg kell menteniük. Ő is ezt akarná.

~Csak egy pár perc. Egy pár perc, és rendbejövök. Egy pár perc, és kitalálok valamit...~ gondolta.

Iona látta Chuang arcán, hogy talán még jobban szenved, mint ő. Végre kitisztultak a gondolatai. A remény nem tért vissza... de úgy érezte, nincs rá szüksége. Üresnek érezte magát, ahogy tudatosult benne, hogy a szenvedésen és az önsajnálaton kívül másra nem képes, ezeket pedig a helyzet nem teszi lehetővé. Odalépett a légidomárhoz, és, remélve, hogy legalább egy kicsit segíthet rajta, megszólalt.

- Mindketten hibásak vagyunk. De csak akkor tudunk mindent helyrehozni, ha most megállítjuk a Fekete Napot. - körbenézett, és megszólalt. - Ki kell találnunk valamit. Akinek van valamilyen különleges képessége most valljon színt. Én hangidomár vagyok, bár kétlem, hogy hasznát vennénk. - lehajtotta a fejét. - Muszáj valamit tennünk. Megmenteni már nem tudjuk, de még értelmet adhatunk Nora halálának. - ekkor mondta ki először kivégzett kísérője nevét, és érezte, hogy megint könnyek gyűlnek a szemébe.

~Erőm nincs sok. És bátorságom sem. De ha elkezdtem, be kell fejezni. Nem tudnék úgy meghalni... úgy, hogy még nem tettem meg mindent a cél érdekében.~

Keino elszörnyedt a lány halálsikolya hallatán. ~ki kell jutnunk innen, mielőtt mi is így végezzük~

Két légidomár volt velük, akik vélhetően ismerték a lányt, akit az imént öltek meg. Az egyiknek az árcán végigfolyt a könnye, a másik nem sírt, de látszott rajta a bűntudat. Látni lehetett rajtuk, hogy mindketten magukat okolják.

-Nézzétek, én megértem hogy fáj a veszteség, de a lányt már semmi nem hozza vissza. Nekünk viszont még van esélyünk, ki kell jutnunk innen!

A nagy siettségben még bemutatkozni is elfelejtett.

-Amúgy Keino vagyok. - szólt a légidomárok felé.

~A zavarkeltés nem fog működni. Az előbb is mi lett a vége...~ gondolta, miközben a megoldáson töprengett.~Félek. Átkozottul félek~ Végignézett a körülötte ácsorgókon, akik láthatólag ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint ő. ~De legalább nem vagyok egyedül...~

- Tudom, hogy... - kezdte. - Szóval, tudom, hogy ez eléggé személyes, és nem túl szép kérdés, de... nincsen köztetek véridomár? - Szinte kedve lett volna visszaszívni. A történelem véridomárjai vagy fájdalmat hoztak, vagy maguk is szenvedtek a képességüktől. Ennek ellenére nem volt túl sok ötlete. - Próbáékozhatunk zavarkeltéssel, de az előbb is borzalmas dolgok történtek. És... nem hiszem, hogy közülünk bárki meg tudna birkózni még egy halállal, vagy azzal, hogy valakinek elveszik a képességét. Nekem nem nagyon maradt más ötletem. - hajtotta le a fejét.