Ruan
Vízidomár 
Posts: 27 
|
Írta: Ruan ekkor: Jan 30, 2016 19:35:04 GMT
Sajnos a dolgok nem úgy történtek, ahogy elképzelték. ~ Csapda! Gondolhattuk volna… ~Ruan mérgesen az ajkába harapott. ~ Ez nem lehet igaz…~ Mielőtt azonban bármit tehetett volna Iona tért ki a hitéből. A lány elvesztette türelmét és magánkívül megmondta mit gondol a Fekete Napról. ~ Jól van, bevésem az emlékezetembe, hogy sohase próbáljam meg felbosszantani. ~ ebben a szorult helyzetben egy mosoly suhant át az arcán a lány reakcióját figyelve. Azonban nagyon úgy tűnt, hogy Iona nem ért el sok mindent evvel. Az a fickó, aki borozgatott, a hangidomítás ellenére is megszólalt, felszólítva a lányt hogy hagyja abba a hangidomítást, ha jót akar magának és a többieknek.
~ Ez nem jó… Ki ez az alak? Mit tud? Valami magyarázat biztosan van rá. ~ Ruan próbálta összeszedni a gondolatait. Körbenézett. Megfigyelte a helyiséget hátha észrevesz bármit, ami kisegítheti Őket a szorult helyzetből. ~Túl sokan vannak… Ha véridomár lennék… de, miket képzelek! Utálnám… ~ a gondolatára is hogy vért idomítson megborzongott.
Iona üzenetet küldött a többieknek a hangidomításával, de Ruan az ürge képét figyelve úgy érezte, hogy ezzel is számolt. ~ Hogy járhat ennyivel előttünk? A kisujjunkat sem tudjuk megmozdítani anélkül hogy ne tudná előre? Ne ess kétsége… képzett katona vagy… voltál… ~ tehetetlenségében Ruan rátette a kezét Iona vállára és melléállt. – Nem vagy egyedül, mi is itt vagyunk. Akármi lesz, együtt csináljuk végig. – mondta halkan, hogy a fekete naposok ne hallják, még az a boros ürge sem.
Ruan némán fohászkodott a szellemekhez, elsősorban Tui-hoz és La-hoz a víz törzsiek legszentebb szelleméhez. Aztán eszébe jutott még a halál szelleme is, akivel szemben kudarcot vallott. ~ Csak van egy szellem, aki nem tart ezektől a kiséletű katonáktól. Habár, Ruan-nak így is kétségei támadtak, hogy a szellemek kisegítik őket.
~ Valamit nekünk kell kitalálni. Valamit… Körbevettek minket, egy jégfal vagy vízhullám vajmi keveset érne ellenük, és mit érnénk el vele? Csak annyit hogy még jobban magunkra haragítjuk őket. Nem hinném, hogy sikerülne elszökni ha, emelek egy közepes jégfalat, no meg aztán körbe vagyunk véve, melyik irányba kellene azt a falat emelnem? Semmi értelme… Azt sem tudom, hogy Zima mire képes. Földidomár az biztos, de ennél többet nem tudok. Jó lett volna jobban megismerni, bár talán az sem segítene most. Keino ütőkártyája elkelne itt, de… várjunk csak! Az emberi testben nem csak vér van… víz is található benne. Ha, esetleg képes lennék kiidomítani a vizet az emberi szervezetből, azzal biztosan nem számolt az ürge. Radikális de, kényszerhelyzet kényszermegoldást követel.~ hitegette magát, hogy egy ember megölésének ez a módja nem túl elítélendő ~ De sajnos erre nem vagyok képes, még a saját testemben sem éreztem meg a víz jelenlétét eddig. Most viszont megpróbálhatom, mit veszítenék vele? Semmit… Oké, koncentrálj a testedre Ruan, érezd meg benne a vizet, ha ez meglesz, utána megpróbálhatod megérezni egy katonában is, aztán ha az is megvan, jöhet a mindent vagy semmit próba, hogy kitudod-e idomítani… na de nagyon előrehaladtam, vissza a saját testemhez. Koncentrálj! A szemedet nyitva kell hagynod, különben feltűnne, hogy valamiben sántikálsz. Nem az évszázad ötlete, de semmi épkézláb nem jut eszembe, természetesen… ~ Ruan koncentrált, mint eddig még soha. Katonaság ide vagy oda, de ilyen helyzetbe még sosem került. Amíg erősen koncentrálva próbálta megérezni a vizet saját testében, reménykedett, hogy a többiek esetleg előrukkolnak egy mentőötlettel, vagy időhúzással, addig Ő próbálkozhat avval, amit kigondolt.
|
|
Ben
Mesélő 
Posts: 57
|
Írta: Ben ekkor: Jan 30, 2016 19:36:52 GMT
A beszélgetést egy hang törte meg, pontosabban egy tócsába lépő láb. Azoir volt az. Ezzel még a férfi sem számolt, úgy érezte elég messze vannak attól, hogy Iona üzenete ne jusson el Azoirhoz.
- Csak egy patkány, egy kétlábú patkány. Ez jócskán kereszbe tesz annak amivel nektek készültem, sajnos lefogtok maradni a műsorrol. Köszönjétek ennek a csetlik-botlik ürgének.
Mondja a levegőbe, majd kiküld két őrt, hogy nézze meg.
-Vigyétek el őt a megbeszélt helyre. A többiek pedig kísérjék nem túl kedves barátainkat az otthonos celláikba. Nekem most gondolkodnom kell.
A többieket ezután még mélyebbre vezetik, kisebb cellákba. Négy őr maradt a férfival, aki ezután Azoirt szemelte ki magának.
-Bújj elő, akárhol is vagy. Már tudom, hogy itt vagy és te is tudod, hogy én itt vagyok. Van olyan érzésem, hogy te nem lehetsz más mint Azoir, ki más lenne olyan hülye, hogy emberi érzéseket kever a munkájába. De ha már elkezted, fejezd is be. Ismered a Varrick féle robbanószerkezeteket igaz? Nos, az a nagy helyzet, hogy nálam van egy detonátor, a szomszédos szoba alatt pedig egy titkos cella ahol a barátaid csücsülnek. Gondolom a többit összetudod rakni egyedül is, nem szeretnéd ha az Ionádnak baja esne, nemigaz? Tudod jól, hogy megteszem, mert megtehetem. Most pedig dobd el szépen a fegyvereidet, majd gyere ki tarkóra helyezett kézzel. Harminc másodpercet kapsz.
|
|
Karin
Földidomár 
Posts: 59 
|
Írta: Karin ekkor: Jan 30, 2016 19:38:20 GMT
Elindultak. Karint többé-kevésbé megnyugvással töltötte el, hogy végre megint csinálnak valamit, de az érzés, hogy valami nincs rendben körülöttük, továbbra sem szűnt meg. Valami fölött elsiklottak... ~ Mert amúgy azzal minden rendben van, hogy éppen a világot próbáljuk megmenteni néhány haláloson gonosz embertől... ~ bosszankodott, és a mellette lévő Aaronra pillantott.
Hallotta, amit a fiú mondott, de nem igazán foglalkozott vele...most nem. ~ Kisebb gondunk is nagyobb, mint hogy itt úszkálunk ebben a bűzbarlangban ~ grimaszolt. Hát, arra még ő sem számított, hogy két nap elteltével fognak újra kikötni. – Mondtam már, hogy imádom Ba Sing Sét? – kérdezte Aarontól, hangjában enyhe iróniával. Szinte nem is tudta elhinni, hogy ennyi idő után megint itt kötött ki.
Hirtelen furcsa hang hallatszott, és Karin a többiekre pillantott. ~ Ők tudják, mi volt ez? ~ kérdezte magától, és kis csapatukra nézett. Nagyon úgy festett, Azoirnak van fogalma, mi is akart ez lenni. A fiú rögtön suttogni kezdett, és elindult abba az irányban, amerre a többiek mentek.
A lány először csak felhúzta a szemöldökét, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. ~ Mi az az egyetlen dolog, amitől Azoir ennyire megijedne? Ha Iona veszélyben van... ~ rosszallóan megcsóválta a fejét, ahogy a fiú után nézett. ~ Ugyan már, nem csak előérzeted van neked... ~ elkomorodott. Ha valami baj volt, nekik is ott lett volna a helyük...segíteniük kellett volna nekik.
Alig fogta fel a dolgokat, mikor egy női hang hallatszott fel, Aaron pedig belökte őket az egyik járatba, persze, csak az után, miután lefröcskölte őket a szennyvízzel. ~ Mára is megvan a szennyvíz fürdőm...de hiányzott ~ gúnyolódott magában Karin, de ahogy az őrök elhaladtak előttük, gondolatai azonnal pörögni kezdtek.
|
|
Karin
Földidomár
Posts: 59
|
Írta: Karin ekkor: Jan 30, 2016 19:40:02 GMT
~ Vártak ránk... ~ jutott eszébe. ~ Vártak ránk...és tudják. Túl kevés volt az őr...túl könnyű volt ez így...túl könnyen szöktünk el, túl könnyen jött a léghajó... ~ annak ellenére, hogy a csatornában voltak, és minden mocskos volt, körbe-körbe kezdett járkálni. ~ Tudják, hogy az avatart és a léghajókat akarjuk, és ha ezt tudják, tudnak az Egyesült Erőkről is. Mi következik ebből? A többieket biztos, hogy elkapták, Azoir pedig csapdába sétált. ~ szívverése felgyorsult, és egy másodpercig tényleg elgondolkodott azon, hogy a fiú után rohan, de tudta, hogy késő. És tudta, hogy ezzel csak még több kárt okozna mindenkinek. ~ Nyugalom, Karin...vegyél nagy levegőt, ne pánikolj, maradj nyugodt...ez csak egy meccs...csak egy komoly tétekkel folyó Pai Sho meccs ~ nekidőlt a falnak, és lehúzta a szemkötőjét, hogy mindkét szemét eltakarja. Sötétre, és csendre volt szüksége. ~ Kezdjük logikusan...első pont: keresd a hibát. Mit nem vettünk észre? Hogy túl könnyű volt...ennyire egy uralkodó sem lehet hülye, hogy hagy ennyi rabot kisétálni. Tehát könnyű volt, és voltak apró jelek...jelek, amikről túl fáradtak voltunk tudomást venni ~ felsóhajtott. ~ Kettes lépés: keresd, mit csináltak jól az ellenségek ~ abban a pillanatban hasított belé. Kémkedtek. ~ Szóval kémek...okosak. De biztos, hogy nem köztünk ~ gondolta, majd visszanézett a többiekre. ~ Biztos, hogy nem köztünk? ~ felsóhajtott. Ezt a kérdést egyelőre nem tudta megválaszolni, de bízott abban, hogy elsőre volt igaza.
~ És akkor, harmadik lépés: keressük a megoldást...ha tudják a tervünket, akkor változtatnunk kell...azt vajon tudják, hányan vagyunk? Pontosan? Ha igen, akkor mindegy, mit teszünk...de talán összezavarhatjuk őket, legalább egy kicsit. Három út van, ezt érzem...vagy az avatarmentő csapat után, ami hiba, vagy a szegénynegyeden keresztül a léghajókhoz, vagy pedig a nőcikén keresztül...ha ketté válunk, annak nem kicsi a kockázata, viszont akkor se kevesebb, ha együtt maradunk... ~ felnézett, és visszatolta szemkötőjét a helyére.
- Figyeljetek – suttogta -, valakinek mindenképp el kell jutnia a léghajókig, bármi is történjen...és a biztos út arra van – mutatott a szegénynegyed felé vezetőre. De tudják, hogy a léghajóállomásra akarunk menni...valakinek meg kell próbálnia itt áttörni – mondta, és őrülten elvigyorodott. Bár izgult, és kicsit félt, hogy a többiek meghalhatnak, de ez egy játék volt. ~ Egy játék, amin nagyot lehet bukni, vagy kicsit nyerni ~ gondolta. – Szerintem – tette hozzá halkan.
|
|
Azoir
Vízidomár
Posts: 34
|
Írta: Azoir ekkor: Jan 30, 2016 19:42:06 GMT
Azoirnak szinte megállt a szíve, amikor meghallotta a fiút a másik szobában.
~ Csak fél perc? Van egy detonátor a kezében... Talán ha lelőném a csávót... Úgysem tudja, hogy hol vagyok, csak azt hogy itt vagyok. De eezel mindenkit veszélybe sodorhatok. Nem valami mást kell tennem. Talán ha áramot vezetnék a földbe. Az talán meglepné, ezt a ,,mindenre gondoltam'' embert... De nem, akkor felrobbantja a többieket. Kezd lejárni az időm... ~
Azoir nem tudta, hogy mit tegyen, ezért inkább ledobta a fegyvereit, és az ismeretlen férfi elé lépett.
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy itt az érzések játszanak szerepet. Lehet, hogy nem hiszel nekem, de elmondhatom, hogy az a lány nem fontos nekem. Ő csak egy lány. Egy lány, akit én épp kihasználtam volna. Tudod, az olyanok mint te, azt hiszik, hogy mindenre fel vannak készűlve. De ezek általában tévednek. Tudod, hogy ki mit csinál a csapatban? Akkor bizonyára azt is tudod, hogy a végére 3 csapatra osztottuk fel magunkat. És két csoport keresi Korrát. Ugye, hogy vannak dolgok, amire még te sem számíthatsz.
Ekkor Azoir elindult a fiú felé, de megállt 3 méterrel előtte. És folytatta
- Le dobtam a fegyvereimet, de nem azért mert a lányt védem. A csapat többi tagja fontos nekem. De mint mondtam, vannak olyan dolgok, amire nem számítottál - mondta Azoir, majd előkapott egy kést, és reflexből a férfi felé dobta. Ugyanezzel a lendülettel, felhúzott egy másik kesztyűt, amit a zsebében tárolt, és megtámadta a mellette álló katonákat.
|
|
Zima
Földidomár
Posts: 53
|
Írta: Zima ekkor: Jan 30, 2016 19:43:45 GMT
~ Asszem tikkel a szemem. Asszem rohadtul tikkel a szemem. Nagyapa megmondta, hogy a családban ez nem jó jel. Le kell higgadnom, mert a végén még meggondolatlanul cselekszem. Fel kéne idézni azt, amit a szerzeteseknél tanultam… de mi a francnak, sík ideg vagyok! Egy-két légző gyakorlat nem húz ki minket a csávából. Azt is tudom, hogy az erőszak nem megoldás. De jól esne meglegyinteni azt az okos fejét egy kődarabbal… Basszus, ez a fickó zseni. Igazából minden elismerésem, mert remekül átvert minket. Miért nem figyeltem jobban? Persze, hogy eddig minden túl egyszerű volt… Csak kapjam a kezem közé… ~ De nem mondta ki hangosan az egyéb sértéseket, amik még az eszébe jutottak. Bár jól estek volna neki, tudta, hogy nem megoldás. De alig bírt megmaradni a helyén.
Ekkor Iona kiakadt. Zimát nagyon meglepte a kitörése. De semmire nem mentek vele. ~ Túl jó a fickó. Ki kéne fogni rajta… de hogyan? ~ Zima körülnézett a teremben, de nem talált semmit, aminek hasznát vehették volna. ~ Csodás, gyerünk, Zima, gondolkozz! ~ A többiekre nézett. Iona már felszólalt, Ruan elmerengett. ~ Jó lenne, ha képes lenne a véridomításra. De attól tartok, nem olyan alkat… És Night? Ő még hogyhogy nem szólt semmit? Meg kell találnunk a megoldást… ~
Ekkor valami történt odakint. A fickó érte küldött két őrt. Őket többieket meg cellába záratta. De legalább nem voltak őrök. ~ Szuper, újra cella. Remek. Kicsi, szűk… de megvan az idomár képességem. De akkor is… ~ Zima mély levegőt vett. ~ Jaj ne, megint pánik rohamot fogok kapni… De basszus, nincs itt senki, aki tudja, hogy hajlamos vagyok rá… Gyorsan ki kell találni valamit… Nem ülhetünk addig, amíg a többiek esetleg kihúznak a csávából… ~ Ekkor vette jobban szemügyre az ajtót. ~ Várjunk csak…~
- Nézzétek az ajtót! Mint a templomok… * a többiekre tekintett * együtt ki tudnánk nyitni… - s már magához is idomított egy adag földet – De várjunk… azért találjuk ki, hogy merre… Korra nincs itt, valószínűleg a palotába vitték, hogy szem előtt legyen… bár ez nem biztos. Esetleg megkereshetjük a többieket...
|
|
Iona
Levegőidomár 
Posts: 63
|
Írta: Iona ekkor: Jan 30, 2016 19:45:20 GMT
~ Mit is tanított Tenzin mester? Ja, igen. Maradj nyugodt, békés, egy légidomár képes higgadt maradni nagy veszélyben is. Te meg halálosan fenyegetőztél, lenémítottál egy osztagnyi katonát, és üvöltöztél. Zseni vagy. De tényleg...~
- Bocsássatok meg, hogy kiakadtam. Nem volt helyes. Én csak... dühös lettem. Tudtam, hogy vannak borzalmas emberek, de amit ők tettek... az mindenen túlmegy... - lehajtotta a fejét. - Megpróbálhatok segítséget kérni szellemi projekcióval, de nem tudom kitől. És eddig nem vallottam be... de azok a szellemi ketrecek azt hiszem képesek lennének foglyul ejteni a szellememet is, márpedig egy bizonyos idő után az halálos. De ha figyelmeztethetem az egyesült erőket... vagy a többieket, hogy tűnjenek el... akkor megéri. Ha egy óra múlva még mindig nem ébredek fel, akkor valószínűleg elkaptak.
A sarokba sétált és elkezdett meditálni. Hamar érezte, hogy a szelleme elszakad a testétől, és próbált a többiekre koncentrálni, remélve, hogy ott tűnik majd fel.
|
|
Ben
Mesélő
Posts: 57
|
Írta: Ben ekkor: Jan 30, 2016 19:46:42 GMT
A férfi nem rettent el Azoirtól, azonban a detonátor még mindig a kezében volt. Amint a férfi kilépett, az csak
-Jól blöffölsz, de nem te vagy az egyetlen.
Hajítja el a detonátort és ad neki egy másodpercnyi időt, hogy csodálkozzon, azonban a férfi egy kést hajít felé. Igazából váratlanul érde a dolog, de mégis számított rá, hogy nem fogja ellenállás nélkül megadni magát. Mivel katonák vették körbe, így az egyik mögé állt akinek viszont eltalálta a nyakát. A kesztyűs trükkre már nem is mondott semmit, meg sem lepődött az elkeseredett akción. Míg a katonákra támadott, addig érezhette, hogy valami a karjába fúrodik, a kés volt az...az a kés amit pár másodpercel előbb még a napkatonába dobott Azoir. A szúrás hirtelen érte, így könnyedén lefegyverezték és a földre rogyott. A férfi az ujjait kezdi el ropogtatni.
-Mindent tudok barátom, te azonban nem mindent. Amikor eldobtam a detonátort azt gondolhattad, hogy nincs senkinel sem egy olyan. Pedig igen is van, az egyik barátotok fogja akarata ellenére felrobbantani a helyet, Aaron. A bombák amiket Night adott neki, soha nem fognak felrobbani. Ellenben a csatorna azon részével, ahol a barátaid csücsülnek. Tudtad, hogy a szellemek képesek húsvér tárgyakat cipelni megerőltetés nélkül? Érdekes, nem?
Majd a férfi kirántsa Azoir vállából a kést, és Int az őröknek. Akik egy szarkofág szerű dologba állítjáka férfit. Ez a terem talajához van kötve. Az ezután így
-Ezt a szerkezetet egy rendkívül aljas kínzőeszköz ihlette, a vasszűz. Ellenben te nem magadat, hanem a barátaidat fogod kínozni. Ahányszor csak egy kicsit is odébb moccansz és csak egy kicsit is érinted a koporsó vázát a barátaid kamrájában 1%-al emelkedik a hőmérséklet. Tudom, nem sok de hidd el, meg fogják érezni egy idő után. Lehetetlen mozdulatlanul állni. Én viszont most magadra hagylak, helyezkedj kényelembe.
Azzal Azoir már csak azt hallja, hogy a férfi lassú léptekkel kilépdel. Körülbelül húsz perc csend következett, azonban a férfi ordibálásra lesz figyelmes majd az ajtó is kinyílik. Egy napkatona volt ott, aki levette a sisakot.
-Minden rendben lesz, az Egyesült Erők kémje vagyok...sajnos az egyetlen aki túlélte. Hogy kerülsz a csatornába?
Azoir közben eleget mocorgott ahhoz, hogy a lenti kamrában írtózatos forróság legyen,mindenki izzadni kezdett. A férfi hiába akart segíteni rajtuk, nem tudott ugyanis nem ismerte a lejáratot a lenti részre, ahogy a kém sem. Bár ezek után Azoir jobban tenné, ha átgondolná kiben bízik.
|
|
Iona
Levegőidomár
Posts: 63
|
Írta: Iona ekkor: Jan 30, 2016 19:48:00 GMT
Iona kinyitotta a szemét... és egy őrt látott, Azoirral beszélni. A fiú egy szarkofágban állt, próbálva egészen mozdulatlan maradni. ~Mi történhetett?~ kérdezte magában a lány ~Mi ez az eszköz?~
- Először is akárki maga, ne próbáljon elkapni, szellem vagyok. - lépett a katona elé. - Azoir, mi ez az egész, mi történik? Mi ez az... izé? És a többiek? Hol vannak? El kell tűnniük a városból, nem tudjuk, hol van Korra, de nincs a közelben, csapda volt az egész...
|
|
Chou
Halott 
Posts: 31
|
Írta: Chou ekkor: Jan 30, 2016 19:49:04 GMT
Chou, igazából maga sem tudja, hogy miért, de úgy döntött, hogy a légidomár lánnyal tart. Ezt a döntését, azonban hamar megbánta. Sajnos a megadott hely egy csapda volt. Egy félelmetes férfi volt az, aki várta őket és nem az Avatár. Jelenleg mind egy kamrában vannak.
~Szóval mind végig egy szellem volt az, aki figyelt minket. Ez mindent megmagyaráz. Ezért jártak mindig egy lépéssel előttünk. Mint, ahogyan most is.~
Felmelegett a kamra, ahol tartózkodnak. Mind izzadni kezdtek. A kamra megcsak egyre forrósodott. Chou már az ájulás szélén állt. Nem szokott hozzá ehhez a hőséghez. Ekkor a bőrén megcsillanó izzadságcseppekre lett figyelmes.
~Tényleg! Ez víz!~
|
|
Quan
Átlagember 
Posts: 29
|
Írta: Quan ekkor: Jan 30, 2016 19:50:49 GMT
Quan örűlt,hogy Aaron nem kívánta a pokolra. Azon meg meglepődött,hogy bocsánatot kért.~Talán félreismertem volna. Nem is olyan rossz gyerek ez az Aaron.~ Majd látta,hogy elkezdtek bemenni a csatornába. Természetesen utánuk ment. Szépen haladtak befele mikor megláttak két őrt. Quan elkapta Aaron és Karin vállát,húzta őket hátra finoman miközbe ment előre.-Majd én.-
Quan eléjük állt. Fejét bal vállához majd jobb vállához vitte. Elővette kardját. Szépen előredölt. Kardját kezfejében megfodította és jobb karját hátravitte.
~Nyugodjatok békében.~
Ezután Quan villámgyorsan elkezdett rohanni a két őr felé. Azok balszerencséjükre megfordultak. Quan jobb karját kezében a kardal előrehozta és egy jobbról balra irányuló mozdulattal elvágta a torkukat. Majd folytatva a mozdulatot feje fölött körbevitte a kardot és másodszorra is lecsapott azzal a különbséggel,hogy most bal kezével rásegített a kardra és levágta a fejüket.~A nyakvédő nem használata halált okozhat.~
Quan kiegyenesedett majd elővett egy törlőkendőt és letisztította kardját és hátrafodult.-Nos,mire várunk?Menjünk.-Majd egy kereszteződéshez értek. Két ismerős hangot is hallottak. Majd Azoir mondott valamit és elrohant. Quan látta az arcán,hogy hazudott,de mire reagálhatott volna addigra már elrohant.~A többieknek tudniuk kell.~Késöbb egy kereszteződéshez értek. Négy őr ott volt ezért gyorsan elkellett bújniuk előlük.~És volt ott még egy hang,de kié is lehetett? A nő! Akivel az utcán találkoztunk. Biztos,hogy felé megyek.~
-Nos,nem tudom biztosan,de szerintem Azoir hazudott. És én biztos,hogy a nő felé fogok menni. Ismerem és tartozok neki. -
|
|
Ruan
Vízidomár
Posts: 27
|
Írta: Ruan ekkor: Jan 30, 2016 19:51:43 GMT
Ruan úgy érezte az események egyre gyorsabban követik egymást. Az „ürgét” valaki megzavarta, ezért Őket bedugták egy helyiségbe ott is ketrecekbe. ~Remek, tulajdonképpen ez most annyiban kapóra jött, hogy békében tudok koncentrálni. ~ Behunyta a szemét és folytatta tovább a testében való víz megérzésére. Ahogy telt az idő, Ruan érezte, hogy egyre jobban kiveri a víz. ~ Mitől lett ilyen meleg idelent? Lassan szakadni fog rólam a víz… ~ bosszankodott. ~ Várjunk csak… víz? Izzadság? Hát persze! ~ a felismeréstől majdnem homlokon vágta magát. ~ Ha jobban belegondolok, ez csak elősegíti a tervemet. ~ Ruan felállt, felvette az alap vízidomár állást majd kezével finom mozdulatokat tett. Az izzadságára koncentrált. ~ Ez tulajdonképpen a bennem levő víz egy nagyon kis része, egy minimálist megpróbálok kiidomítani magamból, hátha közben sikerül megéreznem minden részemben a víz jelenlétét. ~ Kezével minduntalan finom mozdulatokat tett, érezte, ahogy a kis izzadságcseppek végigfolynak a karján a kézfeje felé és ott az újbegyeinél egyesülnek. ~ Ez az! Úgy érzem haladok! ~ Ahogy egyre koncentrált tovább, nem csak összegyűjtötte a verejtékcseppeket, de kezdett érezni magában valamit.
|
|
Night
Tűzidomár 
Posts: 11
|
Írta: Night ekkor: Jan 30, 2016 19:53:15 GMT
Lassan mindenki elindult, hamar elértünk a csatornákhoz. Amit itt fogadott, az több volt mint egyszerűen nem tetszett. Rászedett minket és én bedőltem neki. Ez az ember zseniális, ha egy oldalon állnánk felnéznénk rá. Szótlanul nézem végig a dolgokat, azonban Iona jól kiosztja őt. Ezután persze valaki követett minket, szinte tudtam, hogy Azoir lesz az. Hogy lehet valaki ekkora idióta? Persze ezután bedugtak minket egy cellába. Mielőtt Zima túlontúl belelendülne az idomításba a vállára teszem a kezem.
-Hagyd csak, ez így nem fog kinyílni. Tűzidomárok kellenek az ajtó kinyitásához.
A kezem a válláról akarva-akartlan is egyre lejjebb csúszik, egyszerűen nem bírtam fékezni magam. Nem halálfélelem volt, hanem...hanem nem is tudom, egyszerűen csak jó volt újra érezni a puha bőrét. Azonban nem sokkal az érintés után el is engedem a karját.
-Elnézést, el felejtettem,hogy.... hogy haragszol...De nem akarom, hogy haragudj...Tudom, hogy nem értesz egyet azzal amit teszek, de kérlek...én veled szeretnék lenné, még akkor is ha a fekete nap felfordítja Ba Sing Se-t.
Ezután arra leszek figyelmes, hogy egyre melegebb van, terveznem kéne...terveket szőni...de nem megy. Talán Zima miatt, talán azért mert ez a férfi legyőzött, tudja a titkaim... nem tudom... Úgy érzem, hogy most már hasznavehetetlen vagyok, mindent tud rólam és ki is fogja használni... előbb vagy utóbb...minden önbizalmam elveszett, ez a tekintetemen is meglátszott.
|
|
Chou
Halott
Posts: 31
|
Írta: Chou ekkor: Jan 30, 2016 19:54:38 GMT
Chou izzadság cseppjeit gyűjtögette és már egy egész szép mennyiséget mozgatott maga körül. A cella falához sétált és minél keményebbre szilárdította a vizet, majd minden erejét megfeszítve a falat támadta.
|
|
Kira
Tűzidomár
Posts: 48
|
Írta: Kira ekkor: Jan 30, 2016 19:56:07 GMT
Kira megborzongott, amikor beléptek a csatornába. ~Remélem nem történik semmi a másik csapattal… ~ Követte a többieket. Egy elágazáshoz érve két hangra is figyelmes lett. Az elsőt nem tudta kivenni tisztán, de Azoiron látta, hogy Ionával lehet valami. ~Persze, mégis mi másért hazudna és menne el… ~ A másik hang egy ismeretlen nőé volt. ~Ha a többieket elkapták… Akkor vártak ránk. Igaz is túl egyszerűnek tűnt. ~ szorította ökölbe a kezét. ~Végül is igazam volt. Vártak ránk~ Aaron hirtelen elengedte az idomított vizet és lefröcskölt mindenkit. Betaszította őket egy járatba. Néhány őr rohant el mellettük, arra amerre Azoir is ment.
Kinézett a folyosóra. Az egyik út a szegénynegyedbe vezet. A másik egyből az állomásra, csak akadályként ott van a nő. Kira Aaronra és Karinra nézett. ~Na mondjatok valami okosat. ~ Karin elő is állt egy ötlettel. Elgondolkodott rajta. Végre hasznát venné a robbantásnak, de azzal omolna az egész hely.
-Ezt a megtisztelő feladatott egy földidomárra bíznám –nézett a csapat két földidomárjára. –
|
|
Zima
Földidomár
Posts: 53
|
Írta: Zima ekkor: Jan 30, 2016 19:57:17 GMT
Zima már épp nekiesett volna az ajtónak, mikor egy kezet érzett a vállán. ~ Mi van? ~ de csak magában morgott ~ Muszáj csinálnom valamit! Remegek, kezdek szédülni… Ki kell jutnom innen! ~ Night megjegyezte, hogy nem fogja tudni kinyitni az ajtót. ~ Jó, rendben, ezt benéztem… de még sosem állított meg egy ajtó sem… ez sem fog. ~ De nem jutott tovább gondolatmenetében, mert Night végig simított a karján. Aztán hirtelen elkapta a kezét és elnézést kért. Aztán jött a többi. Hogy ne haragudjon rá és… hogy vele akar lenni. Zima elpirult.
~ Remek, most zavarba hozott. Vajon melyik győz, a pánik, vagy a zavar? ~ Zima szembefordult vele. Ekkor vette észre azt a mély elkeseredést a szemében. Látott már hasonlót, tudta mit jelent. ~ Nem zuhanhatsz össze! Valamit tennem kell! ~ Zima elmerengett a lehetőségein. Végül pofon vágta, majd a vállára tette mindkét kezét.
- Night, nézz a szemembe! Most nem az számít, hogy haragszom-e rád, vagy sem. Akkor fogok rád igazán haragudni, ha összeomlasz. Figyelj, én a pánik roham szélén állok, mert nem bírom, ha ilyen szűk helyre zárnak. Most jöttem rá, hogy még akkor sem, ha megvan az idomár képességem és nincs blokkolva. De tartom magam – legalábbis igyekszem. Night, lehet, hogy most tehetetlennek érzed magad, meg azt hiszed, hogy az a fickó kifogott rajtad. Elmondok valamit. Mindnyájunkon kifogott. Ez van *vonta meg a vállát*. De nem az a megoldás, hogy sajnálod magad. Night, te okos vagy, biztos vagyok abban, hogy ki fogsz találni valamit. De ha mégsem, akkor mi van? Elárulom… nem vagy egyedül. Lehet, hogy te nem tudod megoldani a helyzetet, de a csapat, ez a tizen akárhány fiatal, mi meg tudjuk oldani ~ jó, azért szükségünk lesz az Egyesült Erőkre, de na, ez így most jobban hangzik… ~. Meg fogjuk találni a megoldást, hogy véget vessünk a szervezet tevékenységének. Nézz csak rá a többiekre! Tétlenkednek? Nem! Lehet, hogy Iona már talált is segítséget… Szóval mi sem állhatunk itt ilyen szerencsétlenül. Te szedd össze magad és állj neki tervezni. Én meg megpróbálom szétszedni a ketrec zárját… a homokot még nem próbáltam…
|
|
Ming
Földidomár
Posts: 20
|
Írta: Ming ekkor: Jan 30, 2016 19:58:41 GMT
Miután megbeszélték a terveket, elindultak a csatornába. A két csapatra váltak szét. Ionáék Korráért mentek, ők pedig a léghajókhoz. Egyszer csak furcsa hang hallatszott. ~ Azoir mintha megijedt volna és hirtelen elindult abba az irányba, amerre a többiek mentek. ~ biztos történt valami a másik csapattal, biztos elkapták őket. ~ és ha tudják hogy mi is itt vagyunk, elvégre túl könnyű volt az egész. ~ kiszabadultunk a szellemerdőből, ide értünk Ba Sing Séhez és még csak meg se próbáltak megállítani minket. Hirtelen egy nő hang hallatszott, majd négy őr jelent meg. Aaron miután lefröcskölt minket szennyvízzel, az egyik járatba lökött minket. ~ tudtam, valahogy rájöttek a tervünkre. Látta, hogy két út van az egyik a szegénynegyed felé, a másik ami rögtön a léghajóállomásra vezet. ~ de ha a rögtön léghajóállomásra vezető úton ott van az a nő. ~ mindenképp ki kell találnunk valamit. Karinnak támadt egy terve miszerint át kellene törnie valakinek. Majd Kira megszólalt, hogy ezt egy földidomára bízná. ~rám és Karinra nézett. ~ igaza van, elvégre Ba Sing Sében szinte minden földből van. - csatorna fala is földből van, talán ha szembenéznék a nővvel, rájuk omlasztanák egy kis földet, hogy ne tudjanak mozdulni, akkor rögtön a léghajók fele mehetnénk –szólalt meg Ming.
|
|
Aaron
Vízidomár
Posts: 37
|
Írta: Aaron ekkor: Jan 30, 2016 20:00:27 GMT
Mikor Aaron látta, hogy Azoir elszelel, dühös arccal bámult utána. ~Úgy viselkedik, mintha egymaga le tudna győzni egy egész hadsereget.~ jegyezte meg aggódva. Mérges volt a fiúra, hogy feleslegesen bajba sodor mindenkit. Ő maga kimondottan szeretett harcolni, gyakorolni, ugyanakkor ismerte a korlátait és azt is tudta, mikor kell taktikát váltania. Mint például most. Egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy az idegbeteg énje átvegye felette az uralmat. Most nyugodtnak és logikus gondolkodásúnak kell maradni. Úgy ahogy, sikerült is. ~Ez a folyamatos próbálkozás kezdi meghozni a gyümölcsét.~
A négy őr és az ördögi női hang mégis felzaklatta Aaront. ~Ahol ennyi katona van, ott több is lesz. Nagyon elszámoltuk magunkat. Túlontúl könnyűnek tűnt ez az egész. Átvertek minket.~ A keze ökölbe szorult, mély levegőt vett. Nem kezelte jól, ha valaki szórakozott vele.
Végighallgatta Karin mondandóját, majd helyeslően bólintott. A hátizsákjában levő bombák mázsás súlynak tűntek hirtelen. Ezután Kira és a másik új lány ~Mank, Mulg? Vagy Ming? Valami ilyesmi.~ is felszólalt, mire ő csak a szemöldökét ráncolta.
– Szerintem – mondta suttogva, hogy ne hallja meg az tébolyult nő. – A földidomítás túl nagy zajt csapna. Itt a csatornákban nagy a visszhang, egyből meghallaná a többi katona és akkor 100%, hogy mindnyájunkat elkapnák. Talán… - bizonytalanodott el. – Nem tudom, mennyien lehetnek abban a járatban azzal a nőszeméllyel, de véridomítással ki tudnám őket ütni zaj nélkül – mondta habozva. ~Talán. Ha nem kattanok be. Nem, nem fogok.~ A helyzet ellenére elmosolyodott.
– Úgy is itt vannak nálam a bombák, azt hinnék, én akarok robbantgatni, miközben ti a másik járaton keresztül elmennétek a léghajókhoz és idomítással tönkretennétek őket – elhallgatott, majd fülelt. Egyelőre nem hallott mozgást. Egyelőre. Fogta magát és leült a csatorna földjére. ~Ennél már nincs lejjebb, Aaron.~ - Sietnünk kell, mielőtt még több katona jön - jelentette ki.
|
|
Azoir
Vízidomár
Posts: 34
|
Írta: Azoir ekkor: Jan 30, 2016 20:02:18 GMT
Azoir egyre kényelmetlenebbül érezte magát, főleg, hogy a vállából még mindig ömlött a vér. Ekkor mejelent egy férfi, aki az Egyesült Erők kémjének mondta magát. Kiszabadította Azoirt, de ezután Iona jelent meg.
- Először is akárki maga, ne próbáljon elkapni, szellem vagyok. - lépett a katona elé. - Azoir, mi ez az egész, mi történik? Mi ez az... izé? És a többiek? Hol vannak? El kell tűnniük a városból, nem tudjuk, hol van Korra, de nincs a közelben, csapda volt az egész...
- Iona, de örülök, hogy látlak. Figyelj, ne törődj velem, vagy ezzel a fickóval. Állítólag velünk van. - mondta miközben megpróbálta eltakarni a vérző vállát - Keresd meg Aaronékat. Minnél hamarabb. Mondd meg nekik, hogy ne használják a detonátorokat, mert akkor mindengyikünk meghal... Ne kérdezz csak siess!
Azoir gyorsan elmagyarázta a Ionának, hogy hol vannak a többiek, majd elküldte őt jó szerencsét kívánva. Ezután intett jótevőjének, hogy kövesse őt. De abban a pillanatban, mikor új társa elindult, Azoir újabb kést húzott elő, és a férfi torkának szegezte.
- Ha csőbe akarsz húzni, ha hazudsz nekünk, én megöllek! - sziszegte a szavakat Azoir - én már nem tudom, hogy ki barát, ki ellenség, de egyet már tudok. Ölni. Megölni azt, aki elárul minket, vagy az avatárhoz hű világot. Amint valami olyat látok, nem kegyelmezek, és az fog történni veled, mint előbb azzal a katonával! - Aztán elengedte a férfit, és mosolyogva odaszólt -ha meg igazat mondasz, köszönöm, hogy segítettél.
Ezzel elinult, és abba az irányba, amerre a többieket vihették. El is jutott a börtönökhöz, de az ajtók útját állták.
- Na most mit csináljak? - kérdezte Azoir, majd leüllt, és rátette kezét a vállára.
~ A vér még mindig folyik.... A többiek veszélyben vannak... Ezt megint jól megcsináltad Azoir... Most mi lesz velünk? Mi lesz az Avatárral?... ~ Azoir, kezdte rosszúl érezni magát. Kezdte elveszíteni az eszét. Felállt, és nekiesett az egyik ajtónak. Dörömbőlt és ordibált.
- Siessetek! Itt vagyok, de ti nem tudom hol vagytok. Mindenki bajban van! - és ezzel a mondattal Azoir a nagy vérveszteség miatt a falnak esett és elájult.
|
|
Karin
Földidomár
Posts: 59
|
Írta: Karin ekkor: Jan 30, 2016 20:08:47 GMT
Karin végighallgatta Kirát és Minget, de csak csendesen megrázta a fejét. ~ Ha földet idomítunk, vagy ha robbantunk, megvan az esélye, hogy valahol is beomlik...talán pont a többiekre ~ gondolta, és elkomorodott. Az ő életüket, bármi is történik, nem kockáztathatták. ~ És valószínűleg Korra nincs velük...bárhol lehet, akár még itt is, bár arra nem fogadnék ~ elfintorodott.
Akkor szólalt fel Aaron, egy egészen jó ötlettel. ~ De...mi van, ha itt marad egyedül, és elkapják? Különben is, maradnom kéne...én rontottam el ezt az egészet ~ felsóhajtott. Heten voltak, Aaron, Kira, Quan, Zhen, Elaina, Ming és ő, és a léghajórombolás sem volt kis munka. Még hetüknek is talán túlságosan sok...
- Nem tudjuk, hányan vannak – jelentette ki komoran, majd a vízidomárra nézett. – Ha túl sokan...ha van köztük egy véridomár, mint Amon... - ~ És ha megint bekattansz az idomítástól ~gondolta, de ezt nem mondta ki hangosan. – Egyedül biztos, hogy nem maradhatsz itt, mert az túlságosan kockázatos...valakinek maradnia kell veled, ezt te is tudod – ajkába harapott. Utált dönteni...főleg ilyen dologban. Vagy Aaronnal maradt, de alig tudott volna segíteni neki, vagy pedig teszi a dolgát a léghajóknál.
~ Gondolkodj már, Karin...kevesen vagytok, és a csatornában nem mennél sokra a földidomítással...maximum még több katonát vonzanál ide, az meg senkinek sem válik hasznára...Ráadásul heten is kevesen vagyunk ahhoz, hogy egy csomó léghajót tönkretegyünk, nemhogy öten...és Quan azt mondta, itt akar maradni... ~ a többiekre pillantott. Annál, ha fontos helyzetben kellett elhatároznia valamit, már csak azt szerette kevésbé, ha az ésszerű és fontos dolgok közül kellett választania. ~ Ha itt hagyjuk őket, lehet, hogy meghalnak...ha nem hagyjuk itt őket, lehet, hogy mindannyian meghalunk. És mindenki más is, akik megpróbál a Nap útjába állni. Nem mintha számítana...úgysem győzhetünk, ha előre tudják minden lépésünket. ~
- Aaron, ha maradsz, azért vigyázz magadra – intézte a szavakat a fiúhoz, és mosolyt erőltetett az arcára. Itt akart maradni...de egyszerűen tudta, hogy az nem a helyzet kulcsa...most nem. Annyit megtanult az apja ordítozásaiból, hogy fontos helyzetben inkább az agyára kell hallgatnia. ̵– Én tényleg maradnék, de nem hiszem, hogy sokat tudnék segíteni... – mentegetőzött, majd Quan felé fordult. – Ha azt mondtad, hogy maradsz...akkor azért figyelj, hogy ne csináljon hülyeséget – halkította le a hangját, és elvigyorodott, azonban most még jobban rettegett az előttük álló dolgoktól, mint eddig. ~ Ha valami bajuk esik, miközben mi megpróbálunk léghajót rombolni, akkor azt hiszem, kicsinálok mindenkit ~ gondolta, és Elaináékra tekintett. – Azt hiszem, ha szét akarunk kapni pár léghajót, ideje lenne mennünk.
|
|
Quan
Átlagember
Posts: 29
|
Írta: Quan ekkor: Jan 30, 2016 20:09:57 GMT
Quan végighallgatta az ötleteket majd Karinnak válaszolt.
-Ne aggódj nem lesz semmi baj. Aaronnal majd vigyázunk egymásra. A nő már vedd úgy,hogy el van intézve. - Egy röpke mosolyt rávitt az arcára,hogy Karin egy kicsit jobban érezze magát ezzel kapcsolatban. Majd Aaron elé állt.
-Na figyelj. Neked meg nekem sok dolgunk van még. Egy őrült nő és bandája. És ha picit félnél a véridomítástól akkor sincs nagy baj. Ha használod egy pillanat alatt levágom őket. Ha nem akkor meg egy két trükk és némi víz segítségével bánunk el velük. Na kellj fel öreg harcos.-
Quan rámosolygott és kinyújtotta kezét,hogy segítsen felállni Aaronnak.
|
|
Iona
Levegőidomár
Posts: 63
|
Írta: Iona ekkor: Jan 30, 2016 20:11:39 GMT
Iona hallgatott Azoirra, noha nem tetszett neki az állapota. Koncentrálva átment a többiekhez, és annyit mondott nekik:
- Elfogtak minket, és Azoirt. Ne használjátok a bombákat! Nem azokat aktiválja a detonátor, és mind meghalunk, ha aktiváljátok öket!
|
|
Ben
Mesélő
Posts: 57
|
Írta: Ben ekkor: Jan 30, 2016 20:13:59 GMT
Chouék sikeresen kitörtek a ketrecekből, azonban az ajtó még mindig gátat szabott nekik, ezt nem is fogják tudni egykönnyen kinyitni. Azoir közben elájult a vérveszteségtől, ami nagy balszrencséje volt ugyanis a katona csak minimális egészségnyujtás tudott intézni, azonban megfigyelte Iona visszatérő lelkét és ennek köszönhetően megtalálta a titkos lejárathoz vezető ajtót és tűzidomítás segítségével feltárja azt.
-Az Egyesült Erők katonája vagyok, a terv változott. Minél előbb értesíteni kell a flottát még mielőtt megközelítik Köztársaság...
Ekkor valaki a férfi homlokára helyezi a kezét, jellegzetes mozdulatsor volt. Mindenki ismerte aki kicsit is hallott Amonról. A maszkos férfi végignézett a többieken, azonban a maszk hirtelen földrehullott. Iruk volt az.
-Kukuccs!
Vigyorodott el a szellem.
-Ez a mozdulatsor tök jól működött, csakhogy...hogy is mondjam, ez a kém hátő...nos nem az egyesült erőktől volt és nem az erejét vettem el...hanem...nem ne gondoljatok rosszra, nem öltem meg...ő... hogy is mondjam...ez csak kóma. És most, hogy kiengedtelek titeket kapok jutalmat vagy akár... *Hajtsa kicsit vissza az ajtót* Itt is megöregedhettek... Egyébként látjátok milyen jó maszkot találtam?
Vigyorgott a szellem. Közben Karinék -kivéve Quant és Aaron-t - elhagyták a csatornarendszert, míg ők ketten ott maradtak, hogy szembenézzenek a nővel. Az őrnek, aki korábban a hang irányába ment fel is tűntek és elordítja magát!
-Megvannak!
A nő lép elő, talpig páncélban és körülötte kard. A fejét vastag páncél fedi, olyan vastag, hogy Aaron nem is tudja érezni a testében a vért. Kardot ránt, egyelőre nem idomít, hanem vár.
/A másik csoportból Aaronon és Quanon kívül mindenki a szegénynegyedbe tessék írni, köszönöm./
|
|
Night
Tűzidomár
Posts: 11
|
Írta: Night ekkor: Jan 30, 2016 20:15:12 GMT
Egy pofon térít észhez, de mégsem. Zima lelket öntött belém,de mégsem. Persze jól esett amit mondott, de én ezt személyes kudarcként éltem meg. Az eszemen kívül semmi másra nem tudtam hagyatkozni ebben a csapatban vagy akármiben. Nem Night, igaza van Zimának. Attól, hogy elveszted az életkedved nem haladunk előbre. Hirtelen átkarolom a lányt és csak annyit suttogok a fülébe, hogy „Köszönöm.“ Ezután leülök terveken agyalni, pontosabban leülnék de ekkor nyílik az ajtó. Egy kém volt,az Egyesült Erőke, majd hirtelen összeesett és megjelent Amon. Reflexből Zima elé lépek, na nem mintha nem tudná megvédeni magát. Ez inkább az ösztönös hülyeségem, így akarom hasznossá tenni magam. Ekkor azonban Iruk leszedi a maszkot.
-Bohóc.
Jegyzem meg, még csak meg sem köszönöm, sőt amikor kissé visszahajtsa az ajtót teljes erőmmel a falhoz vágom az ajtót, de rájövök, hogy Iruknak nincs teste. Fent Azoirral találom szemben magam, elsiklom felette, úgysem tudok segíteni rajta, nem vagyok orvos. Egy papírért és ceruzáért megyek és azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám kijátszani a szőke férfit. Mindennel számolt, mindent tud. Hogy rohadna ketté. Esküszöm, hogy ezzel a ceruzával ölöm meg. Szorítom erősen az íróeszközt, majd több tervet a kukába hajítok.
-Mindennel számolt.
Nyögöm ki. Az Egyesült Erőkkel, vagy nélkülük az mindegy, de esélyünk sincs ellenük. Ez a stratéga kijátszott mindenkit. *Egy térképet is találok a többi holmi között és az asztalra terítem azt*
-Ide kell mennünk! *mutatok a rádióállomásra* El kell érnünk az Egyesült Erőket, amibe belesétálnak az nem más,mint egy jól kitervelt kalitka. Ezután valahogy....valahogy el kell érnünk Karinékat is és elrejtőzni. Már ha ez a szemét ezzel nem számolt. *A ceruza hirtelen eltörik az egyik ujjom alatt, nagyon kihoz a sodromból ez a férfi. Túl okos. És ismer. Nem győzhet! Night Akiyama nem tud veszíteni.
-Elnézést. Mindenkinek világos az új terv, és persze mindenki egyet ért vele?
|
|
Ruan
Vízidomár
Posts: 27
|
Írta: Ruan ekkor: Jan 30, 2016 20:16:55 GMT
Mialatt Ruan összpontosított, a többieknek sikerült megoldaniuk a ketrec problémát, viszont az ajtó már nehezebb feladat volt. Egyikük sem tűzidomár. De, amint hogy ezzel különösebben foglalkozniuk kellett volna, az ajtó egyszer csak nyílik méghozzá egy katonával és Azoir-ral egyetemben. Utóbbi nem festett túl jól. Ruan azonnal felmérte a férfi állapotát. Iruk is megjelent, no persze miután félholtra ijesztett mindenkit. ~ Először az életet is kiijeszti belőlem, most meg poénkodni próbál? Mindenesetre nagy hasznukra vált most, igazán nem haragudhatok a humorérzékére.~
- Azoirt, megint mibe keverted magad? Köszönjük Iruk a segítséget, pont egy ilyen bátor szellemre volt szükségünk! – Ereszt meg egy mosolyt a szellem felé. Ruan előzőleg már megtalálta a teremben a kulacsait, így az egyikből idomított a keze köré némi vizet, majd nekiállt gyógyítani Azoir sebét. ~ Rendben, nem ez az első hasonló seb, amit látok. ~ Ruan először megtisztította a sebet, majd a seb beforrasztására koncentrált. - Öregem… rengeteg vért veszített, ha fel is ébred, nem lesz képes segítség nélkül a lábán megállni, de, amennyire tudom, az energiaszintjén is javítok az elsődleges gyógyítás mellett. – szólt a többieknek Azoir helyzete felől.
A gyógyítás nem halad éppen a leggyorsabban, és Night már elmondta a tervét, sőt, Azoir úgy látszik, hogy kezd magához térni. – Tudom, hogy nincs időnk egy helyben topogni, nem is várom el tőletek. Úgy néz ki Azoir ébredezik, ha egyik kezemmel segítem Őt, mialatt lassú tempóban haladunk, közben a gyógyítására is tudok koncentrálni a másik kezemmel. Habár egy kissé talán így is lassabbak leszünk, mint egyébként. – tájékoztatta a többieket, miközben Azoir-t talpra segítette.
|
|
Azoir
Vízidomár
Posts: 34
|
Írta: Azoir ekkor: Jan 30, 2016 20:18:34 GMT
Azoir kezdett ébredezni, és habár a szemét nem nyitotta ki, halotta Night tervét. Nagy nehezen szólásra nyitotta a száját.
- Night, ha ez a szőke ciklon mindent kitalál, mindenre számít akkor arra is számít, hogy mi jelentjük az hírt az Egyesült Erőknek... - itt egy kis szünetet tartott majd folytatta - mostmár csak olyat csinálhatunk, amire nem számít. Szóval csináljunk valami őrültséget. Valamit, ami nem ésszerű. Végül is csak arra nem tud számítani, amire még mi sem számítunk.
Ezután újra becsukta szemeit, de még előtte odaszólt Ruannak
- Köszönöm, a gyógyítást... Tényleg, nem csodálnám, ha hátrahagynátok... - mondta, de gondolatai már máshol jártak.
~ Vajon Iona halotta a blöffömet? Ha hallotta, akkor vajon komolyan vette? Remélem nem, nem akartam megbántani. ~
- Srácok! Igaz, hogy sietni kell, de ne döntsünk elhamarkodottan. Abból induljunk ki, hogy ő mindenre számít... csak arra nem amire még mi sem... ahogy már mondtam... Ő most arra számít, hogy jelentünk mindent Irohéknak. Én azt mondaném menjünk vissza segíteni Aaronéknak. Ha együtt vagyunk, biztos erősebbek is leszünk... - mondta, majd megpróbált felállni.
Sajnos nem sikerült, úgy érezte, hogy a gravitáció győzőtt. Visszazuhant a padlóra, és ott maradt. Nem ájult el, de nem is mozdult.
|
|
Aaron
Vízidomár
Posts: 37
|
Írta: Aaron ekkor: Jan 30, 2016 20:20:15 GMT
Aaron lassan bólintott egyet Karinnak, majd hozzátette: - Mindig vigyázok – mosolyodott el. És ez igaz is volt. Rengeteg rossz dolog történt vele, a legtöbbnek ő maga volt az okozója, de eddig mindig megúszta épp bőrrel. Ezen a gondolaton undorodva elfintorodott. Hirtelen a semmiből megjelent Iona szelleme. ~Tudtam, hogy történt valami. Az a bolond Korra, minek raboltatja el magát… Időhúzás őt megmenteni, előbb a Fekete Napot kellene legyőzni.~ Miután végighallgatta a lány üzenetét, kiszedte a hátizsákból a detonátort. Lehunyta a szemét és erősen koncentrált, amíg a kapcsolót kívül-belül jéggé nem fagyasztotta. ~Még szerencse, hogy az ilyen szennyvízcsatornáknak nagy a páratartalom, eléggé átnedvesedett a távkioldó is.~ - Ezzel indítsák be a bombákat! – mondta gúnyosan, majd a falhoz vágta a detonátort. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy Kira leráncigatja róla a hátizsákot, aztán a szennyvízbe hajítja. A csomag elúszott. Aaron összevonta a szemöldökét. ~Fura.~ majd halkan elnevette magát.
Miután Karinék elindultak, Aaron a tekintetével követte a lány alakját. Mikor eltűntek a csatorna egyik hosszú járatában, Quanhoz fordult. ~Szinte mindenre számítottam, de arra nem, hogy egy csatornában vele leszek kettesben, miközben egy őrült nőszemélyt akarunk levadászni.~ suhant át halvány mosoly az arcán. – Indulhatunk? – öklözött a kardforgató vállába.
Ám ekkor észrevették őket, és a nő lépett ki az árnyékból. – Uram atyám, mint egy démon – motyogta Aaron. Ekkor esett le neki, hogy hangosan mondta ki a szavakat. ~Ups.~ A másodperc törtrészére lehunyta a szemét, nagyot sóhajtott. ~Nyugalom Aaron, ne ess túlzásba. Nem lesz semmi baj.~ Majd a nőre emelte a tekintetét és ezzel együtt felemelte mindkét kezét. ~Koncentrálj.~ Próbálta idomítani a nő vérét. Rávenni, hogy az szaltózzon, a levegőbe emelkedjen, a falnak vágódjon, elájuljon, vagy bármi. De semmi nem történt. Egyszerűen nem érezte a nőszemély vérének áramlását. ~A páncélja… Túl vastag… Valami fura anyagból van.~ Aaronnak visszahullottak a kezei a teste mellé. ~Mi a fene…~ Kezdte elönteni a pánik. Védtelennek érezte magát, ez még sosem fordult vele elő. Utálta a véridomításó képességét, de sokszor hasznosnak bizonyult már és eddig mindig megtudta magát védeni ilyen helyzetekben.
~Mi legyen? Mi legyen?~ Körbenézett, miközben a nő előhúzta a kardját. Aaronban megvillant az emlék, mikor a hideg acél a torkához szegeződött. Nyelt egyet. ~Mit csinálják?~ A víz- és a jégidomítása semmi volt a véridomításához képest. Azokkal nem tudja legyőzni a nőt. Quanra pillantott. ~Az ő kardja se képes átütni egy ilyen vastag páncélt. Bár, ha kicsit meg tudná sebezni… Egy apró lyuk elég lenne rajta, akkor képes lennék érezni a nő vérét.~ Próbált ésszerűen gondolkodni, de még mindig le volt fagyva.
~Gondolkodj Aaron, a többiek kedvéért is. Ha nem tudjátok legyőzni ezt a perszónát, akkor őket is el fogja kapni. És már megint miért beszélek magamhoz? Egyre őrültebb leszek.~ Hirtelen támadt egy ötlete, ami talán beválhat. ~Reméljük.~ Mielőtt bárki bármit léphetett volna, a nő alatti szennyvízből egy adagot a nő karjához idomított, majd gyorsan megfagyasztotta. Villámgyorsan Quanhoz fordult. – Üsd meg ott! Ha megreped a páncélja, akkor képes leszek véridomítást alkalmazni, de így haszontalan vagyok! – sürgette. És tényleg annak érezte magát. Elveszettnek. Haszontalannak. Pont, mint ahogy az apja is szajkózta neki egész életében. ~Talán igaza volt…~
|
|
Chou
Halott
Posts: 31
|
Írta: Chou ekkor: Jan 30, 2016 20:22:16 GMT
Chou addig ütötte a cella falát, hogy az megadta magát és már is út nyílt a külvilágba. Habár nem jutottak messzire, hiszen az ajtó még most is útjukat állta. ~De legalább már nem fogunk megfőni.~ Még mielőtt a szabadulási terven gondolkodhatott volna az ajtó már ki is nyílt. Egy szellem volt ott és Azoir. A fiú nagyon rossz állapotban volt. Ruan sietett a segítségére. Azoir sebe ugyan begyógyult és ő felébredt, de sok vért veszthetett és most képtelen arra, hogy egyáltalán felkeljen, nemhogy tovább haladjon.
- Való igaz, hogy minden lépésünket előre tudja, ezért valami váratlannal kell előállni. - gondolkodott el Chou. - Hát elég kevesen vagyunk ellenük. Nem tudnánk a városban magunk mellé állítani az embereket?
|
|
Zima
Földidomár
Posts: 53
|
Írta: Zima ekkor: Jan 30, 2016 20:23:29 GMT
Zima elmosolyodott, mikor Night leült tervezni. ~ Szerencsére összeszedte magát. Még jó, azután a léleköntő beszéd után, amit leadtam… de tényleg örülök, hogy jobban van. ~ Közben Chounak sikerült kitörnie a ketrecből. Zima sem tétlenkedett. Letérdelt a zárhoz. Kevés földet homokká porlasztott, majd a tenyerébe vette. ~ Sosem tudtam bánni a homokkal, de most nincs jobb ötletem. ~ Azt a kis adagot beszórta a zárba, majd koncentrált. ~ Jól van, hogy is tanították anno? Érezni kell a sok kis apró szemcsét, majd rábírni őket, hogy együtt működjenek. Oké, mehet! ~ Zima koncentrált, majd amint érezni kezdte a homokot mozgatni kezdte a kezét. ~ Gyerünk már! ~ Nem volt könnyű menet, de sikerrel járt, az ajtó kinyílt. ~ Végre! ~ S már ki is rontott a cellából. Alig pár perc alatt el is tűnt a pánik rohamának az összes tünete. Ekkor meglepetésükre kinyílt az ajtó és egy férfi jelent meg, aki azt állította magáról, hogy EE kém. ~ Na jó, én ezt nem hiszem. ~ Hirtelen a kém összeesett. Mögötte egy álarcos alak jelent meg. Zima már épp felvette volna az alapállást, mikor Night lépett elé. ~ Értékelem, hogy meg akarsz védeni, de azzal nem segítesz, ha kinyíratod magad. ~ De a maszkos nem támadott, sőt, kiderült, hogy Iruk az.
- Köszönjük Iruk – mondta a szellemnek. ~ Miért van az az érzésem, hogy ezt még hallgatni fogjuk egy darabig? ~
Közben Ruan nekiállt Azoir ellátásának. Szegény srác csúnyán megsérült. De legalább magához tért. ~ Viszont addig nem igen tudunk bármerre is mozogni, amíg Azoir nem tud lábra állni, illetve amíg Iona vissza nem tér. ~
|
|
Zima
Földidomár
Posts: 53
|
Írta: Zima ekkor: Jan 30, 2016 20:23:50 GMT
Night valahonnan szerzett egy térképet és vázolt egy tervet. Azoir viszont rávilágított a hibájára. ~ Sajnos neki van igaza. Biztosan számítanak erre a lépésre. Ide tényleg valami őrültség kell… Komolyan, a legnagyobb, ami eszembe jut, az az, hogy most mennyünk a palotába és csapjuk le azt az uralkodót. Na arra tuti nem számítanának… Mondjuk kétséges, hogy egyáltalán a közelébe tudnánk-e jutni. Basszus, akkor kellett volna csinálni valamit, amikor a színe előtt voltunk. Most már mindegy. ~ Ekkor Chou is mondott egy ötletet, de az sem járható. Nighthoz fordult. ~ Csak nehogy kihallgassák a tervezésünket. ~
- Ne haragudj, de Azoirnak igaza van. Egyelőre tényleg túl kockázatos lenne felmenni a rádióhoz. Igazából felajánlanám, hogy egyedül megcsinálom - úgy gyorsabb lennék és különben is tudnék kerülő utakat használni. Csak az a baj, hogy nem tudjuk, milyen őrségre számítsunk. Megoldás lenne, ha Iona esetleg felderítené a terepet, de az ugyanolyan veszélyes, mivel őt is elkaphatják… Ráadásul még vissza sem tért… Egyébként eléggé valószínű, hogy ha tudják, hogy az Egyesült Erők ide tartanak, akkor már irányukba is tettek intézkedéseket, szóval, lehet, hogy már bele is sétáltak a csapdába… Ami a te ötletedet illeti Chou, sajnos nem kivitelezhető. Kicsi az esélye annak, hogy a nép hajlandó segíteni és hogy nincs közöttük olyan, aki feldobná az egészet, hogy megmentse a saját életét. Árulók sajnos mindenhol vannak. Nekem sincs jobb ötletem, csak az, hogy menjünk vissza Aaronékhoz. Vagy lehet, hogyha Iona visszatér tud mondani valamit, ami segíthet. Vagy Iruk *néz a szellemre* nem láttál vagy hallottál valamit, ami a hasznunkra válhat? Bármilyen kis lényegtelennek tűnő apróságot?
|
|
