Csatornarendszer

Quan meglátta a nőt. Tetőtöl talpig páncélban volt.~Ez így gáz. Nembaj....~ Ekkor a nő kardot rántott.~Még a gondolataimat is megzavarod. Hiba.~
Quan is kardott látott majd megforgatta maga előtt végül feje völé vitte és támadó helyzetbe állt.
Eztuán Aaron megpróbálta a védidomár képességével legyőzni a nőt.~Gyerünk Aaron sikerülni fog.~ De semmi nem történt. Aaron leengedte a kezét.~ Ha Aaron nem tudta véridomítani akkor ilyen vastag lenne a páncélja? Na ez baj.~

Majd Aaron megfagyasztotta a nő kezeit és szólt Quannak. ~Most vagy soha.~

Quan rohanni kezdett a nő felé és figyelt mert tudta,hogy nincs sok ideje mivel gyorsan felolvaszthatja a jeget és a többi idomár is rálőhet. Quan lendületből, hatalmas erővel rávágott a nő karjára. Majd a kardját végig húzta a kart védő páncélon hátha az segít a páncél meggyengítésében. Aztán hátraugrott félve a többi tűzidomár lövésétől.

- Mi van ha ő maga is szellem, csak mi nem vettük észre? - fordult Chou Ionához. - Ha ő is levegő idomár lenne, akkor az, hogy immunis a képességedre még oké, de én úgy emlékszem, hogy a mi képességeinkről is úgy beszélt, mintha hatástalanok lennének rá. Nem hiszem, hogy véridomár, akkor nem úsztuk volna meg egy ketrecbe zárással. - érvelt Chou.

- Hm, hát ebben igazad van, de ez nekem valahogy nem túl pozitív hangulatú. Se tervünk, se embereink vagy épp szellemeink. A Naposok valószínűleg arra számítanak, hogy megkeressük egymást a másik csoporttal és együttes erővel rohanunk a vesztünkbe, mert számítanak ránk. Feltehetőleg a hátsó ajtós rajta ütéseinkre is. - sorolta a lehetőségeket Chou. - Várjunk csak! Eszembe jutott valami őrültség. Ha már erre van szükségünk. Mi lenne ha megadnánk magunkat? Pontosabban elhitetnénk velük?

Azoir előállt egy idióta ötlettel, sejthettem volna. Tegyünk olyat, amire magunk sem számítunk.

-Najó, elkell ismerni a taktika jó, de ha ez a férfi tényleg mindennel számol, akkor erre is gondolhatott. És ha már előre megbeszéljük, akkor az nem lesz váratlan és fel fog tűnni neki, hogy színház az egész és talán nem is fog törődni velünk. Ez a meccs olyan, akár egy társasjáték, nem tudjuk, hogy mit lép az ellenfél. Nála van az az aduász, hogy kiismert minket, mindent tudott amit mondtunk egymásnak és jól átvert minket. Mi csak a józan ítélőképességeinkre hivatkozhatunk. Ő felkészülten jött a csatába, ahogy mi is. Ő volt a felkészültebb, viszont ott volt az a rizikó, hogy mi van ha esetleg kiszámíthatatlanul cselekszünk, de ezt kilőtte, azonban egy olyan gondolkodását még ő sem tudja megérteni, aki maga sem tudja mit tesz. Pont ezért nem számolt Irukkal. *Sóhajtok egy nagyot* Az a véleményem, hogy most is Irukot kell beküldenünk, hisz ő kijutott a cellából korábban, megmentett minket. Iruk, hajlandó vagy ismét...?

-Hát persze *kezd el fejjel lefelé lebegni a szellem, összefont karral* De mit kap ezért a legjobb pajtásod Night?

El sem hiszem, hogy ismét szóbálltam Irukkal.

-Szőlőt...sok szőlőt...

Közben a kabátomhoz nyúlok, Iruk látja csak de a füzetlapokra célzok. Kész vagyok feláldozni magam ennek a szellemnek.

-Rendben van Night, megegyeztünk.

Ezután félrehívom a többiektől Zimát.

-Zima, tudom, hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de meg fogom ölni ezt a szőkét. Ez az én harcom...élve veszélyt jelent mindekire.

Aaron egyre ziláltabban vette a levegőt, úgy érezte magát, mint akit csapdába ejtettek. ~És tényleg ez történt.~ Megrohanta egy emlék, mikor a mostanihoz hasonlóan lesújtottnak érezte magát.

Shinnel már 1-2 hete együtt voltak, továbbra sem tudta lerázni a kisfiút, bármit mondott neki. Aztán egy este, mikor egy hegyen keltek át, megtámadta őket egy bandita. Aaron először a döbbenettől mozdulni sem tudott, döbbenten nézte, ahogy a férfi Shin nyakához szorítja a kését.

- Csak semmi gond fiúk – morogta az útonálló rekedt hangon. – Szépen odaadjátok nekem a holmitokat és mindenki boldogan távozik - mosolyodott el ördögien.

- Engedj el te barom! – a kisfiú próbált kiszabadulni a férfi szorításából, de esélye sem volt. Egy kicsit megvágta a nyakát a sok mozgolódásban. Az idegen felnevetett. Aaronban ekkor szakadt el a cérna. Mielőtt gondolkodni tudott volna, véridomítással a levegőbe röptette a férfit, aki a sziklának csapódott. Shin elképedten meredt rá: - Te csináltad ezt? – hátrált egy lépést. Aaront megrohanták az apjával kapcsolatos emlékek és reszketve a földre ült.

- Én nem akartam, én nem – motyogta maga elé. Eközben Shin odajött hozzá és leült mellé. – Minden rendben lesz, tesó – mondta. Aaron akaratlanul, meglepetten felhúzta a szemöldökét. – Most menjünk, mielőtt ez a szarzsák felébred – mutatott a tűzidomár fiú az ájult férfira.

Aaron újra a csatornában volt, a csata közepén. És hála az elkalandozásának, a jeges fagyasztása a nő ellen mit sem ért, megtört a koncentrációja. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Figyelmét jóformán teljesen lekötötte, hogy elbalettozzon a felé irányuló tűzcsóvák elől és apróbb vízidomításokkal blokkolja őket. Ekkor szólt hozzá a hárpia és Aaron megmerevedett. „Ez nem igaz, minden nap cipelem ezt a terhet, szinte mindig erre gondolok. Maga nem tud semmit! Én nem tehetek róla! Én nem…” – akarta volna mondani, de egy hang sem jött ki a torkán. ~Igaza van, szörnyeteg vagyok. Hiába próbálok változni. Vajon mennyi mindent tudhat?~ A következő pillanatban egy fekete tűzgolyó száguldott felé, ami elől már nem volt ideje kitérni. Eltalálta a mellkasánál és keményen csatorna falához csapódott. Nagyot nyekkenve puffant a földre, majd a falnak dőlt. Látta, hogy megjelent Iona a harcoló Quan és a nő között, de Aaron nem tudta kivenni mit mond a lány, zúgott a feje.

Szinte fuldokló módjára kapkodta a levegőt. Végső elkeseredésében egy vízbuborékot idomított az alakja köré a szikrázó szennyvízből - az őrült nő áramot vezetett bele -, mintegy pajzs, majd azt lassan keményre fagyasztotta. A saját kis burkában ült, ami csaknem elnémította a csata hangjait. ~Minden rendben lesz, minden a legnagyobb rendben lesz.~ ismételgette magában őrült módjára. Fogalma sem volt meddig fog kitartani a kis védőpajzsa, de nem is érdekelte. ~Nyugalom Aaron, nyugalom. A francokat! Az a hülye banya!~ Felhúzta a lábát a mellkasához, majd keresztbefonta rajta a karját. Eközben erős fájdalmat érzett a szíve tájékán, de nem foglalkozott vele, csak meredt maga elé, nézte a jégfal mögött halványan látszódó, harcoló alakokat. Érezte, hogy szépen lassan, jégdara lepi be a falat, ahol nekidőlt. ~Haszontalan...~

Iona még mindig válaszra várt, de Aaron egy jégpáncéllal védte meg magát... Quan pedig kissé brutálisabb módszert választott. Iona sokkos állapotban szemlélte, ahogy a kardforgató nekirohan két katonának, az egyiket mellkason, majd nyakon szúrja a másiknak először a kezét, majd a fejét vágja le, és pajzsként használja a testét. Eleinte nem mert mozdulni a nő elől, de mivel Aaron, és Quan is védekeztek, úgy látta, nem tud túl sokat nehezíteni a Naposok helyzetén. Ennek ellenére tovább várta a választ, csak odakiáltott Quannak:

- Gratulálok. Megöltél két embert. akik talán abban sem voltak biztosak, mit csinálnak. Ha ember emberre támad, akkor rosszabb az állatoknál. - jegyezte meg szemrehányóan.

~Az én filozófiámban nincs helye gyilkosságnak. Kivéve...~ Eszébe jutott, mikor megfenyegette a szőke férfit. Bűntudata volt a kimondottak miatt. Elhamarkodottan beszélt, fejjel ment a falnak, ahogy meg is mondták neki. ~Nem tudnék ölni. Mindegy, mit mondtam akkor. És fel nem fogom, hogy Quan hogy képes rá...~

Ahogy a nő meglátta Iona-t rögtön tett négy lépést hátrafele, majd várt amíg a mondandója végére ért.

-Bolond lány! Aki beszélgetni óhajt veled, az csak a szőke stratéga akinek még a nevét sem tudom.

A kardjával a lány felé suhintott. A kardja több edzett fémből készült, köztük volt az is, ami képes ketrecbe zárni a szellemeket. A lány karját találja el, Azoirék észrevehetik, hogy testén egy heg keletkezik és kibuggyan belőle a vörös vér.

-Amíg ezt a sebet viseled, nem fogsz tudni újra szellemalakba lépni!

Amint ezt elmondta, a lány válaszolni sem tudott, felébredt és a testében volt. A karján egy hosszabb seb tátongott a vágástól és a nőnek igaza volt, amíg a seb létezik bármennyire is koncentrál nem tud szellemalakba lépni. A nő közben Quan felé közelített, gond nélkül kettészelte a hullát, majd rávágott Aaron "bunkerére" és az megrepedt. Őt áramütés érte, nem halt meg csak elájult ugyanis a nő kihúzta őt, de az eszméletlen férfi nyakához szegezte a kardját.

-Dobd el a fegyvert Quan...vagy ez a szerencsétlen meghal.

Nightéknál közben Iruk eltűnt, azonban csak mindenki számára láthatatlanná tette magát. Zima képezte a kivételt.

-Ne izgulj, Night nem fog többet ölni, azt hiszed csak a szőlő hajt engem? Nem, az eredeti egyezség az volt, hogy ha segítek nektek, akkor utána az ő módszerével megölöm őt. Ha megmondod, hogy tudsz erről, akkor most rögtön megölöm őt.

Azzal elindult az állomás felé, azonban pár másodperc múlva vissza is jött. Ekkor már mindenki látta.

-A drótokat elvágták, a rádiók használhatatlanok. Ez van emberek,én megtettem minden tőlem telhetőt. Night ha ennek az egésznek vége, akkor vége az egyezségünknek is,

Csak ő és Zima tudta, hogy a szellem mire gondolt igazából. Hatalmas vihogás közepedte lelép, és valószínűleg egy ideig nem is tervez visszajönni.

Egyszer csak Iona hirtelen magához tért. Chou meghökkent, de amikor meglátta a lány karján a vágást világossá vált számára minden. Tudta, hogy ezt a sebet nem itt, hanem szellem alakban szerezte. Azonnal odasietett a lányhoz és némi vizet magához véve elkezdte a seb gyógyítását.

- Tudom, hogy nem vagyok túl jó ebben, de mégis csak jobb, mint a semmi.

Azoir sebe lassan gyógyult, Ruan már kezdett volna aggódni miatta, de egyik pillanatban Azoir még félig eszméletlenül arrébb lökte Őt. Ruan meglepődve nézett hátra hogy mi történt amiért Azoir így félrelökte. Iona-val volt valami. Megsérült a karja. Chou kezdte el a seb gyógyítását.

- Iona! Mi történt? – kérdezte aggódva Ruan. Meghallgatta, amit mondd majd megkérdezte tőle. – Biztos nem szeretnéd, hogy esetleg én is ránézzek? Ne vedd sértésnek Chou, de én kicsit tapasztaltabb vagyok sebek terén.

~ Elválasztani…~

- Visszatérve arra, amit mondtál, hogy el akart választani minket az a nő., nem tudnánk megtalálni Őket? Talán képesek lennénk, ha más nem, kiszabadítani őket. Vagy... nagy marhaságot mondtam?

Quan látta,hogy a nő Ionával beszélget és megvágja.~Hogyan?Egy szellemet. Egyre jobban úgy érzem,hogy ezt a csatát elvesztettük. De talán a háborút még nem.~ Ekkor a nő kettévágja a holttestet.~Na tessék. Ebben sincs tisztelet a holtak iránt. Mondjuk én az előbb vágtam le őket.~ Majd a nő Aaron felé megy.
Kiszedi a burokból. Aaron elájul. A nő arra utasítja Quant,hogy dobja el a fegyvert.

~Nos,akkor nézzük át a lehetőségeket...........hát ez jó sok lehetőség. Jaj gyerek nem akarlak megöletni,de ha ledobom a kardom akkor mindketten meghalhatunk,ha meg nem akkor te biztos. Hát én mindent megtettem.~

Majd Quan a földre dobja a kardját.

-Csak annyit kérek,hogy őt engedd el. Legyen benned ennyi irgalom.-

~Igaz el van ájulva.~

-És ha elengeded akkor ne a vízbe légyszives. Ennyiben szerintem megállapodhatunk,hogy élve elengeded.-

Amint Zima elmondta mondandóját Iruk lebegett mellé. Végig hallgatta. Először értetlenül nézett előre, majd legszívesebben leütötte volna mindkettőt. ~ Na kész, nekem most lett elegem, én ezt már nem csinálom! Night miért? Miért csinálod ezt? Hogy mehettél bele egy ilyen hülye megállapodásba? Vagy van mögötte valami egyéb is, amiről még nem tudok? Különben is, miért vontatok bele ebbe az egészbe? Komolyan… Ott követtem el a hibát, hogy a barlangban leálltam vele beszélgetni… Én vagyok a hülye, hogy szóba álltam vele! De… nem tudhattam, hogy ez lesz… Mindenesetre… a francba, valahogy meg kell mentem… ~

Ekkor visszatért Iruk. Közölte, hogy semmit nem tehet és újra szóba hozta az egyezséget. Zima mély levegőt vett. ~ Iruk azt mondta, a naplóval fogja megölni, miután az egésznek vége. Szóval a sok yuanos kérdés, segít-e, ha valahogy megsemmisítem a naplót? Mi lesz akkor? Nos, ha jól emlékszem, akkor ez csak néhány lap belőle, tehát Night nem akadhat ki… annyira… Viszont Iruk meg attól tartok van annyira kreatív, hogy ha ki akarja iktatni Nightot, akkor kitalál valami mást. Bár tényleg jó lenne, ha a lapok elpusztításával megoldható lenne… Köszi Night, hogy belekevertél ebbe az egészbe… baromi könnyű dolgom van veled… mást sem csinálok, csak az életedet mentem…~

Zima eléggé felhúzta magát az egészen. Most már minden összejött neki. Ez az egész napló dolog, meg Night hülyeségei… ezt most már ő sem bírta elviselni. ~ Ennyi, kész, vége! ~

Zima el akart indulni az ajtó felé, hogy csináljanak is valamit. Egyedül, vagy a többiekkel, de ő megy a másik csapatért. Csak egy lépést tett… hirtelen megszédült, nem bírt talpon maradni. Érezte, ahogy rohamosan közeledik a föld. Szeme sarkából látta, hogy Iona is éppen elájul. ~ Jók vagyunk… ~ Aztán a feje nagyot koppant a földön. (még Night sem volt elég gyors, hogy elkapja.)

Átgondoltam. Mondtam magamnak. Zima arcára volt írva, hogy elege van belőlem. Pontosabban nem is belőlem, hanem abból amit teszek. Ha abbahagynám, sem lenne minden olyan mint volt. Ekkor Iruk eltűnt. Szinte biztos voltam abban, hogy még nem a rádiótoronyba ment ez akkor bizonyosodott be, amikor Zima elindult kifelé. Az arcára volt írva, hogy dühös... de valami más is. Iruk. Az az álnok dög.

-Zima...várj!

De a lány nem várt. Ezután láttam rajta, hogy megszéül azonban bármennyire is gyors voltam, nem tudtam elkapni és egy hatalmasat koppant a feje a földön. Azonnal mellésiettem, szólongattam, majd finoman felemeltem a földről. A csatornarendszerben voltak ágyak az itt állomásozó katonáknak, így puha felületre tudtam helyezni a lányt. Ekkor siklott át az agyamon az a mondat, amit Iona mondott. Kard. Egy kard, ami képes sebet ejteni a szellemen. Ez kell nekem. Véged van Iruk. Most már senki nem itélkezhett felettem. Ekkor elkezdek nevetni, Ruan ezt annak vélheti, hogy egy kicsit bekattantam, azonban hamar észhez térek, pontosabban észreveszem a külvilágot.

-Nem, nem terveztem és remélem ezzel te is így vagy.

Azoir felé pillantok, nem hiszem, hogy cipekedésképes így azt a javaslatot teszem, hogy mindenki menjen a szálóra ahova Zimát is vittem.

-Remélem nem veszed zokon, Azoir amit most teszek, ne félj többet nem érek hozzá.

Nem várom meg a válaszát, Iona-t és beviszem a katonaszálóra, majd kijövök.

-Ruan, ketten aligha érünk bármit is. Így javaslom, hogy menjünk be és ez furán hangzik, de várjunk ölbe tett kézzel. Pontosabban várj, vigyázz a lányokra...és Azoirra persze, én a fegyvertárban leszek.

Ezután elindulok az említett helységbe, egy olyan kést keresek ami képes megsebesíteni egy Szellemet. Tisztán lehet hallani, hogy mindent felborítok amíg meg nem találom azt amit keresek. Körülbelül öt perc keresés után sikerül csak ráakadnom, a titkos zsebbe teszem, majd visszamegyek a többiekhez.

-Nem találtam semmi használhatót, a többiek hogy vannak?

Iona kinyitotta a szemét az ágyon. Ruan ismét gyógyította a sebét, így az valamivel jobb állapotba került, de még mindig nem értette, mi okozta az ájulást. Felült, és nekitámaszkodott a falnak, majd a férfihez fordult:

- Ruan, arra gondoltam, hogy megpróbálhatnátok fagyasztással feltörni a zárakat. Nem tudom, működik-e, de a jégnek talán a platina sem áll ellen... - aztán mégkérdezte. - Ha többiekkel végeztél... tudod érzékelni, ha van valami a sebben? Mert szerintem az okozta az ájulást, lehet, hogy mérgezett vagy ilyesmi. De lehet, hogy csak a szellempenge hatása az emberi testre, mindenesetre nem akarok ismét elájulni.